Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1963 (HU BFL XXXV.19.a/4)

1963-04-26

- 3 -Itt bizonyos huza-vona van, a szaktárcák eléggé húzódoznak attól, hogy technikumukból szakközépiskolákat csináljanak, ezekből felsőfokú technikumot akarnak, másrészt a tantervek,is kialakulatlanok. Mi szerettünk volna létrehozni a Telefongyárban egy szakközépiskolát, de itt jelentkeztek olyan problémák, amik áthidalhatatlanok. Ugyanis 68 jól felszerelt műhelyre lett volna szükség, ennek felépítését és felszerelését sem tudtuk biztosítani. A J'őv. Tanács biztosított anyagi fedezetet egy uj szakközépiskola létesítésére, amely külön erre a célra épül, ennek tervezését már kiadták és 6 évfolyammal működne, s kapcsolódna a Telefongyárhoz, mert híradástechnikai szakközépiskola lesz. Később esetleg az Építőipari Technikumot is át tudnánk alakítani szakközépiskolává, amennyiben szükséges lenne.

Jelenleg a gimnáziumokat nem célszerű feladni, mert 1200-zal több tanuló fog 5 év múlva jelentkezni, akiknek az elhelyezését biztosítani kell.

Gábor elvtárs a szemléleteket kérdezte a szülők, pedagógusok és a tanulókkal kapcsolatban. Egyöntetű lelkesedéssel fogadták, hogy az iskola sokkal jobban az életre nevel. A gyakorlati foglalkozásnak nagy tekintélye van már pedagógusok és gyerekek előtt egyaránt. Az 5+1-escktatásnál viszont már korántsem ilyen egyértelmű a helyzet. A tanulók jelentős része,-jóval több mint a fele - nem tölti hasznosan ezt az 1 napot az üzemekben.

Ez egyszerűen lehetőség kérdése, nem jóakax’at kérdése, mert 5-400 gyermek számára biztosítani a megfelelő szakmai előképzést ez már hihetetlen erőfeszítésbe kerül. S ehhez a megfelelő szakminisztériumoktól sem kapnak útmutatást. A szülők részéről is jelentkezett ilyen probléma, hogy miért töltik a gyerekek ilyennel az idejüket, miért nem tanulnak inkább helyette. Másrészt olyan tényező is jelentkezett, hogy 5 nap alatt kell elvégezni a 6 napra szóló tan_anyagot, akkor,amikor a 6-ik nappal nem nyernek a tanulók jógermán semmit.

Ezek a szemléletek hibásan ismerték fel a valóságos helyzetet, ugyanis egy meglévő helytelen gyakorlat miatt egy elvi célkitűzéssel kerültek szembe. Itt nagy segítséget adott a PB köznevelési bizottság, akik felkerestek majdnem minden üzemet és sikerült rendezni egyrészt azt, hogy csökkentettük az üzemben eltöltött időt és ezzel egyidőben megnöveltük az iskolai tanműhelyekben eltöltött időt és jól felszerelt tanműhelyeket igyekeztünk biztosítani. 25-ről 18-ra csökkentettük azoknak az üzemelmek a szá-, mát, akikkel szerződést kötöttünk, hogy az odajáró tanulók,számára hasznos munkát tudnak biztosítani. A pedagógusokkal tisztáztuk azt, hogy az üzemi tei’melési gyakorlatnak nem elsődleges célja a szakmai előképzés, hanem a pedagógiai tényező, a munkának,, mint nevelési tényezőnek a bevonása. Emellett a szakmai előképzés haszon és jó, de a munkára nevelés nem azonos mindig a szakmai előképzéssel.

Elhangzott olyan kérdés, hogy kinek van döntő szerepe, a pedagógusnak, vagy a KISZ-nek. A döntő szerep a pedagógusoké. A szocialista pedagógia szembenszáll minden olyan nézettel, amely kétségbe vonja a pedagógusok elsőrendű nevelő szerepét. Itt az a probléma, hogy a pedagógus ezt a vezető szerepét csak mozgalmi módszerekkel tudja megvalósítani, tehát az ifjúsági mozgalomra támaszkodva. Az ifjúsági szervezetek közvetlen pedagógiai tényező kell, hogy váljanak. Az általános iskolákban ez sokkal erőteljesebb, mint a középiskolákban, persze, a középiskolák között is különbség van, de általában a tanárok nehezebben építenek az ifjúsági szervezetek önállóságára és nehezebben értik meg, hogy ezek a 14-18 éves gyerekek mégnagyobb önállóságot akarnak.