Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1961-06-09
11 -/ El tudok képzelni olyat is, hogy az első szervekben jobban megy, mint a kerületben, vagy forditva. A kongresszusi és a szeptemberi határozat ennek az egész tevékenységnek a központi kérdése. A helyzet az, hogy ha idáig értünk el eredményt a szeptemberi határozatok nyomán, azért volt, mert a vezetők szemléletén tudunk változtatni. E határozatok lényege szerintem az, hogy feltárt egy nagyon lenyeges ellentmondást, ami volt a kongresszusi célkitűzések és az elért eredmények között, -hogyan mentünk előre a gazdasági életben, azok az eredmények, a termelékenység, költségszint alakulása, tartalékok kihasználása, - nem támasztotta ezeket a célkitűzéseket alá. Erkölcsileg és anyagilag sincs megfelelően alátámasztva. Megmutatta azt is, hogy hogyan kell leküzdeni ezeket az ellentmondásokat. .Ebben van a szeptemberi határozat jelentősége, hogy azokat a célkitűzéseket ilyen munkával elérni nem lehet, tessék változtatni. A 5-ik, hogy - ez adódik a szeptemberi határozatokból - nem elég, hogy egyszer megmagyaráztam, egyszer szerveztem, hanem stílusbeli változtatást követel. Ez megint egy politikai munkát jelent és ez a pártszervezetek feladata. Lehet segiteni közvetlenül is a termelés bizonyos időszakában, de egészsében mégis csak egy politikai tevékenység. Az adott termelési részért, az egész adott területért politikailag a pártszervezet a felelős. Azért is, hogy az igazgató elvtársak hogyan gondolkoznak, akár párttag az igazgató, akár pártonkivüli. Ha a pártszervezet maga akar megoldani dolgokat, abból csak zűr-zavar lesz. Ha politikailag úgy neveli az igazgatókat, mint gazdasági vezetőket, hogy ők értsék a párt politikáját, tudják azt megszervezni a maguk területén, akkor lehetünk nyugodtak. A Szovjetunióban hallottam , hogy minden a kádereken múlik, akik értik a párt politikáját, szivükbe járják azt a politikát és képesek is megszervezni a maguk területén. Ha ebből egy is hiányzik, az már nem jó káder, azt el kell vinni onnan. Ha ehhez hozzávesszük a normálih politikai légkör kialakítását, ahol bátran mernek az emberek beszélni, birálni, s ahol hibák vannak pártszerü utón küzdjük le, meg merjük vívni a harcot az akadályozókkal szemben és a vezetőket fel tudjuk erre készíteni, akkor nyert ügyünk van. Ez több munkát igényel, de a hatékonysága is nagyobb. A beszámoltatással kapcsolatban, ami az anyagban is benne van: beszámoltatások mindig voltak, enélkül nem megy a dolog. Két dolgot javasolnák, az egyik, hogy lehetőleg mindig nagyobb kollektíva előtt számoltassák be a szakvezetést, ne csak a titkár, a vezetőség előtt. PB ülésen, vagy taggyűlésen és ott mindjárt lehetőség nyílik arra, hogy véleményét sok embernek fejtse ki, akik képviselik majd a véleményét, sok embertől kap mindjárt tanácsot és helyes nézetet alakíthat ki. A másik, hogy nemcsak az igazgató köteles megjelenni a pártvezetés előtt, hanem a pártvezetés is köteles megjelenni a szakvezetés előtt, s úgy, hogy ott rögtön politizál, felszólal. S erre a szakmai vezetők is rögtön reagálni tudnak és ha helytelen vélemények vannak, rögtön le lehet győzni azokat. Ez nemcsak jól bevált, hanem nélkülözhetetlen, ha egészséges bizalom és légkör van a párt és a szakmai vezetés kizitt. - A tömegek szemében e kettő egyasik. Nem különálló a szakmai és a pártvezetés.
