Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1961-03-17
A 56-os Tanintézet titkára, több és rendszeresebb ellenőrzést kér a munkájához, mert úgy érzi, nem megfelelő a pártmunkája. A Temetkezés titkára kérte, hogy ha a PB ilyen egyhetes titkári tanfolyamot rendez, előbb adja ki lerövidítve az anyagot, hogy tanulmányozni tudják előbb. Ezt tisztáztuk vele. Az a titkár elvtársak véleménye, hogy esetenként nagyon hasznosak az ilyen csoportos megbeszélések, mint ez volt. Dévényi elvtárs: Egyetértek teljes mértékben azzal, hogy az anyag jó. Be az volt a megjegyzésem, hogy azt úgy nem fogadom el, hogy ez a VB anyagok minőségének a teteje. . Jó az anyag, különösen ha azt nézzük, hogy ilyen jellegű probléma lényegében első Ízben került ide a VB elé. Azt hiszem, ha itt a kér. PB függetlenített apparátusának munkastílusáról beszélünk, akkor fel kell vetni talán először azt a gondolatot, hogy mi a törekvésük; menetközben: a feladatok végrehajtásában az irányítás központosítása, vagy pedig az irányítás decentralizálása? Mire törekszünk? Hogy az apparátus tartsa kézben a kerületben folyó politikai munka minden oldalát, vagy pedig arra, hogy a pártszervezeteknek, a párttitkároknak minél nagyobb önállóságot biztosítsunk? Azt hiszem, ebben a kérdésben megegyezünk, hogy az utóbbira törekszünk. Ha meg igy fogadjuk el, akkor nézzük meg az instruktorok helyzetét. Itt az apparátusban a legnagyobb szereppel épp az instruktorok vesznek részt. Feladatuk egyrészt, hogy tájékoztassák pártszervezeteinket a felsőbb szervek határozatairól, feladat megjelölésével, másrészt, hogy információt gyűjtsön, tehát tapasztalatokat szedjen össze az alapszelevezetek területén lévő hangulatról, ottani helyzetről. De ezeken kívül az előbbiből következően van egy 5-ik feladata is, nem sori'endben a harmadik, - hogy nevelje a pái’tszeivezeti vezetőségeket arra, hogy minél inkább önállóan oldják meg’ a feladatokat. Ha ezt a 5-as feladatát elfogadjuk, akkor feí kell vetni a kérdés, hogy mi lehet az igény az instruktorokkal szemben, - hozzátehetem, az egész apparátus dolgozóival szemben - . Hogy a titkár elvtárs nem tud lépést sem tenni az instruktor segítsége nélkül; azután Gaál elvtársra elhangzott, hogy jó a munkájában, hogy még a pártonkivüliek különböző személyi problémáit is ismeri. Fel kell vetni, hogy igényelünk-e ilyen részletes tájékozottságot, vagy közvetlen operatív beavatkozást és állandóra igényeljük-e? Vagy hogyan léphetünk fel az instruktorokkal szemben, hogy mennyire menjenek el a pártszervezetek vezetőségei, vezetői felé? Hol lehet ez a határ kb. hogy meddig segítés ez és mikor már a munka átvétele? Feladata-e az apparátus dolgozójának, hogy állandóan fogja egy párttitkár kezét és képes-e erre? Minek akkor a titkár, ha mindent az instruktor végez? Tehát jó-e, hogy ha operatívan beavatkozik az alapszervezet munkájában a kerület instruktora? Ezzel kapcsolatban merül fel az a kér^dés is, hogy - ez a szakmai képzettség, vagy képesítés. Nekem az a személyi véleményem, hogy egyáltalán nem lehet olyan követelményt felállítani, hogy orvosi pártszervezetet csak orvos instruálhat, pedagógust csak pedagógus, stb. Ilyen igénnyel nem lehet fellépni, de nem is szükséges, nekem ez a véleményem.
