Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1959-04-11
“ 5 -Itt egyszerűen arról van szó, hogy egy instruktor, aki felel pl. 20 üzemért, kap 2000-2100 Et-os fizetést, ami egy művezető fizetésének felel meg. Tehát hogy hozhatunk mi ide egy müveit, minden szempontból megfelelő elvtársat, holott azzal a képzett séggel az üzemben a dupláját kapja, és ez összefügg a káderek képzettségének problémájával. Lenne egy javaslatom is a párt munkások képzésére vonatkozólag. Véleményem szerint ösztön díjjal kellene itt ismét valamit csinálni. Véleményem szerint nem elképzelhetetlen, hogy az egyes delegációkkal instruktorok is menjenek külföldre. Tehát megoldani minden szinten a külföldi utazást, de a belföldi utazást is. Az sem elképzelhetetlen, hogy pl. az első, vagy másodtitkár 2 hétre elmenjen pl. Borsod megyébe és ott tanulmányozza a pártmunkát. A másik elképzelés, hogy pártmunkásokat meghatározott időre visszavinni az üzembe, itt én instruktorokra, osztályvezetőkre gondolok. Ha nem is fizikai munkáira, de, hogy ott a munkát tanulmányozza. Ez helyileg is megoldható lenne. Akár egy évre, két évre, vagy akár egy' hónapra és keresztül-rkassul áttanulmányozná az összes munka folyamatokat, ami abban az üzemben megy. Emellett ami az álta lános műveltséget illeti, olyan tanulási rendszert kellene ki dolgozni, ami sokoldalúvá tenné a kádereket, mert nekünk sokszor kell igazgatói, személyzeti szinten, sőt néha még tudományos szempontból is kell tanácsot adni. Ha pedig ez fennáll - és fennáll - akkor ennek a tárgyi feltételeit is biztosítani kell. Az anyaggal kapcsolatosan egy-két észrevétel: a státusz kérdése, ita. a belső apparátus státusát elégségesnek tartom, vagy egy égető probléma amit mi belső átcsoportosítással meg tudunk oldani. Van egy-két nagyüzemünk, amely statégiailag fontos üzem, ahol nagy problémák vannak, ilyen helyre véleményem szerint, mint pl. a Posta Központi Járműtelep, kell függetlenített státus, ozitivnak vetik fel, hogy sok társadalmi munkatárssal dolgozunk, de túl sok a gazdasági vezető köztük és lényegesen kevesebb az olyan aki lenn dolgozik az üzemben, ismeri a munkahelyek lég körét. Kiég itt talán megemlíteném a pártapparátus utánpótlásának kérdését. Nem tudom, más területen mi a tapasztalat, de nálunk nagyon nehezen megy a pártapparátusba való behozatal kérdése. Nagyon hehezen találunk megfelelő embereket. A minisztériumok problémájáról: - a személyi résztől eltekintve - és jobban csak a Közlekedés és ^ostaügyi minisztériumot ismerem és nem azért figyelem, mert én ott voltam. Érdemes lenne meg nézni ennek a minisztériumnak vezetési összetételét, hogy hány olyan dolgozó van, aki a II. Világháború előtt és hány van aki azóta dolgozik ott. A vasútnál látni kell, hogy erősen centra lizált szerv, azt kell megnézni, hogy ki van a forgalmi fő osztályon, aki egyetlen mozdulattal megbéníthatja Záhonytól Budapestig a vonalat, ezért nem mindegy, hogy milyen emberek vannak ott. Az ellenforradalom egy kicsit izelitőt adott arra, hogy a vasút mennyire megbízható. Higgyék el az elvtársak, hogy itt nincs semmiféle szubjektivizmus. Hogy más minisztériumoknál hogy van, mint van, nem tudom, ebben a minisztériumban nagyon nagy bajok vannak. Itt szó van Zentairól és feleségéről. Én kb. egy évvel ezelőtt megpróbáltam felvetni egy szükebb beszélgetésnél, de visszauta sították ezt a problémát. Az embereknek azonban van igazság érzetük, hogy olyan emberek, akik nemcsak az ellenforradalom alatt nem állták meg a helyüket, hanem utánna is hónapokig támo lyogtak, nem találták meg a kapcsolatukat a Párttal, nem lefelé, hanem felfelé buktak, elkerültek felsőbb szervekbe.
