Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1959-04-11
A javaslatokhoz: nem tisztázódott az üzemi Pártbizottságok kádernyilvántartásának kérdése. Éppen amikor Szkokén elvtárs számolt be a Telefongyár kádermunkáj ?ról, vetődött fel ez a kérdés, hogy szerény keretek között is, de follyon kádermunka. Véleményem szerint nem helyes, hogy az üzem személyzetise foglal kozzon - akár kismértékben is - a káderkérdésekkel. A másik ilyen dolog az üzemi pártszervezetek hatásköri listája, a nomenklatúra. Vita folyik a pártalapszervek és igazgatók között, s ez rengeteg erőpocsékolással jár. Véleményem szerint helyes lenne egy hatásköri listát késziteni, megbeszélve az igaz gatóval és azután ezt tartsák is be. Varga elvtárs: Engedjék meg, hogy néhány szót mondjak a káder munka továbbfejlesztésével és az en munkámmal kapcsolatban. Véleményem szerint még mindig nem tartunk ott, hogy elég mélyen ismernénk a saját munkatársainkat. Teljes mértékig igazuk van az elvtársaknak abban, amikor a káderutánpótlás kérdését vetik fel, hogy nem tudunk foglalkozni a legközvetlenebb munkatársainkkal és úgy segíteni problémáikon, ahogy az szükséges volna. Az jó dolog, hogy az embernek vannak olyan munkatársai akik felnőnek és minden dolgogban helyettesíthetik. Engem ami zavar az, hogy jó pár éve dolgozunk együtt és nem tudtam nála elérni, hogy azok a bizonyos kispolgári vonások, ami kiütközik nála, ezek eltűnjenek, í/i az üzemekben rengeteg becsületes munkáskádert kiemeltünk, s itt nem arról van szó, hogy nem állták meg a helyüket, hanem arról, hogy mi nagyon sokszor nem tudtuk megvédelmezni ezeket a becsületes elvtársakat. Ez egy nagyon lényeges dolog akkor, ami kor azt mondjuk, hogy meg kell erősíteni, szilárdítani a munkás osztály vezető szerepét. Ezek az úgynevezett régi közigazgatási, kispolgári gondolkozásu emberek, akiknek megvan a tapasztalatuk, rutinjuk, összefognak, hogy elszigeteljék a becsületes munkásból lett, kiemelt vezetőt. Ezeket a lényeges szempontokat nem szabad figyelmen kivül hagyni a kádermunkát illetően. Még egy kérdés van: nekünk pl. az apparátusban a következő prob lémánk van: Lengyel elvtársnő jó munkát végez, lelkiismeretesen, lelkesen dolgozik és elfoglaltsága miatt nem tudta továbbképezni magát, nem tudta letenni a szakvizsgát, de a megfelelő képzettség gel rendelkezik. Hogy akarunk mi jó munkát, jó kádermunkát végezni, ha hagyjuk, hogy az ilyen jól dolgozó vezetőket eltegyenek csak azért, mert nincs meg papiron a vizsgája. Abban igazuk van az elvt'rsaknak, hopy az apparátus dolgozóinak bére nem áll arány ban a követelményekkel és az üzemben lévő fizetésével. Rózsavölgyi elvtárs: Azt hiszem, ho^y a kádermunkánál rendkívül 1ényege s voná s " van és ez az ami a párton belül és kivül is rend kivül pozitiv hatást gyakorol, hogy a káderekkel és az emberekkel való foglalkozás ma sokkal inkább az emberségesebb módszert viseli magán. Itt azzal a problémával szeretnék foglalkozni, ami a munkáskáderek kiemelésével kapcsolatos és ezen a téren még ma is van probléma. Azt hittük, ha egy-egy helyre odatettünk egyegy munkáskádert már a vezetés ott a mi kezünkben van és egy év, vagy félév múlva meg kellett mondani, hogy ez az elvtárs nem állta meg a helyét, vagy asszimilálódott, vagy elszigetelő dött, stb. Azt kell kimondani, hogy egy apparátusban egy ember rel, pl. egy osztályvezetővel nem tudunk egy problémát gyökeresen megváltoztatni, ahhoz kell, hogy segítséget adjunk melléje, nem úgy, hogy ezek csak egymással tartsanak kapcsolatot, vagy csak egymásra támaszkodjanak, ez abszolút hibás lenne, de szükségesnek látom, hogy egy meg-felelő káder mellé még tegyünk 2-J-at, hogy munkájában legyen kire támaszkodni.
