Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1970-03-06
r 0- 8 -Az emberek azt mondjak,hogy van demokratizmus, amikor egyetértenek, amikor úgy megy, ami megegyezik a párthatározattal. De ha mi vezetők, párt, gazdasági, tömegszervezeti vezetők nem gyorsan zárkózunk fel a határozatok mögé, akkor már problémák jelentkeznek. Azt szeretném javasolhi, ha brigádokban kimennénk, egyrészt segítséget is kapnánk, mint ahogy most itt a vizsgálat közben. Azt szeretném tehát kérni, hogy majd munkát végzünk, akkor egyben segítőink is. A másik dolog: sajátos példát lehet találni: mindent meg lehet találni ami ezzel kapcsolatos. Most nem a tartalomra gondolok. Kicsikarjuk a vezetéstől is. Be mindezzel együtt nem merem azt , állítani, hogy nálunk rendben van, s nem teszem csak a gazdasági vezetést ezért felelőssé. Amikor a mozgalomnál letettem a garast, - úgy volt, ahogy az ének mondja: egyik ember olyan mint a másik, - s ina mintha nem úgy volna. Sokszor attól teszszük függővé, hogy egy probléma igaz-e, hogy ki, milyen pozícióból mondja, mikor,hol. S akkor én már tarthatok ezer értekezletet, mondhatom a magamét. Az, hogy a munkásokban is azt megválósitani, hogy egymás tisztelete, becsülete, de nem elbagatellizálni a dolgokat. Azután egy másik olyan követelménykdcnem tudtunk mi eleget tenni, amit valamikor úgy tanultunk, hogy aki más emberek sorsa felett akar dönteni, az ténylegesen mélységes demokratizmussal rendelkezzen^, s megnézve, hogy kép es-e rá? Tud-e adni, áldozni, tud-a a másik ember bajával, problémájával foglalkozni, magát beleélni és tudja-e azt feloldani? S ezek néha egy kicsit elfelejtődnek. Nálunk is. Talán azért, mert sok értekezlet van, vagy másért? Ezek a vonalak azért megvannak, hígyjék el az elvtársak, s a központi elveinkben le vannak rakván, - ezért nem követhettünk el sokkal nagyobb hibákat. Higyjék el, hogy amikor passzivitás van, ennek mindig megvan valamilyen oka. A sajtóval kapcsolatban azért egy bizonyos tendenciát én is bírálok, nekem sem tetszik. Érzem, hogy van ellenhatás és rendkívül örültem annak, amikor az egyik fórumon az egyik vezető azt mondta, hogy nem helyes,hoegy egy-egy kisiparos többet keres, mint a miniszterelnök. Soha nem merül fel, hogy a felsőbb szervek nem teszik lehetővé, hanem az, hogy a helyi vezetők nem teszik lehetővé. Oda vezetnénk vissza, hogy a munkásokra ez egy bizonyos demotealízá|ást fejt ki. Állítom, hogy a lazaságok ott kezdődnek, amikor mi az üzemben azt mondjuk, hogy ne legyen ez sem darabbéres és az sem, stb. A sajtó, a TV, a rádió tudom, hogy központi irányítással működnek. Tudom, hogy a nagyobb fejek tehetnek arról ami ott elhangzik. Egyetértek Rózsavölgyi elvtárssal,hogy nem vagyunk kiváncsiak arra, hogy a 25. évforduló alkalmából éppen a németek hősiességét próbálják bizonyítani. A másik dolog, azt hiszem nem feltétlenül kell a sajtónak azzal foglalkozni, hogy pl. mi lett a Gundel-családdal. Ha pl. a Goldberger gyár megalapítójáról hoznak cikket, talán még jobban érdekel. A másik, hogy minden tele van ezzel a ronda meztelenséggel, - más nem is hiányzik már nekünk. Véleményem szerint sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a demokráciára, s akkor sokkal jobban tudunk előrehaladni. L -— 9 J
