Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1969-10-03
r ~i Kb. 6 hét óta állandóan napirenden tartja pártszervezetünk a munkafegyelmet. Csinálják a dóig kát vállalatunknál, de hogyan? Egyrészt pl. szúrópróbaszerű a motozás, - de órákon át ott állnak a dolgozók. Vagy: lesik, hogy ki késik el. Holott nem ez a lényeg, hogy a pár ezer dolgozó közül 5~1C ember elkésik, hanem az,hogy megfelelően el tudják látni őket munkával. Sorolhatnám még a példákat. Visszatérve a fórum kérdésére: ismétlem, nem az a probléma, hogy nincs fórum, hanem az,hogy a testületek le vannak becsülve. Véleményem szerint a gazdasági mechanizmus elsősorban a gazdasági vezetőknek adta fel a leckét a tudományos Vezetésre,.de a pártszervezet és a szakszervezet sem mondhat le arról, hogy megismerkedjen a vezetés tudományos módszereivel, hiszen ezzel hathat a fejlődés menetére. A vállalati önállósággal kapcsolatban: egyes igazgatók ezt saját önállóságuknak, privilégiumuknak tekintik, amit a legjobban az bizonyít, hogy a döntés előtt sem a pártszervezet, sem a szakszervezet véleményét nem kérik ki. Ha már döntöttek, utólag tájékoztatják a pártszervezetet és a társadalmi szervezeteket. Nem akadályozni akarjuk a gazdasági vezetés és a vállalat munkáját, hanem segíteni. Hiszen a mi célunk is az egyéni és a társadalmi érdek összehangolása; mi is azt akarjuk, hogy üzemi szinten és népgazdasági szinten olyan eredményeket érjünk el, amivel biztosítani tudjuk az életszínvonal emelését. Ennek megvalósítását akarjuk elősegíteni. Brenner elvtárs: Az anyagot nagyon jónak tartom, olyan gondolatokkal foglalkozik, ami a fejlődésünknek a problémái. Arra szeretném fordítani a figyelmet, hogy egy alapgondolatról történik megfeledkezés, arról, hogy az uj gazdaságirányítás célja: a fejlődést követő változások gyorsabban, hatékonyabban segítsék a társadalmunk előtt lévő feladatok, gondok, problémák megoldását. Ez összefügg a többiermelés kérdésével; a lakosság igényeinek mind jobb színvonalon történő kielégítésével, s azzal is, hogy az egész társadalmunk aktívan tevékenykedő rétegei a maguk tudása szerint a legjobban vegyék ki részüket ebből a munkából. Ez az alapvető cél úgy néz ki, hogy túlzott mértékben a nyereség, a jövedelmezőség felé tolódott el; hogy a dolgozók keresete nem tud versenyt futni az egyes cikkek árával. Ezt a helyesen felvetett közgazdasági szabályzókkal, illetve az üzemeken belüli belső rendcsinálással kell helyreállítani. Elképzelhetetlen, hogy azért, hogy nyereséges legyen egy vállalat, a lakosság igényeinek kielégítését háttérbe szorítja. Ezt lehet tovább vonatkoztatni odáig is, hogy a Főv. Javító Szerelő vállalat pl. már exportra termel, holott azért hozták létre elsősorban, hogy Budapest javító-szerelő szolgáltatásait végezze, a lakosság ilyen igényét kielégítse. Ebből következnek olyan problémák, hogy apró javító munkákat egyszerűen nincs kivel elvégeztetni. k '■ -J
