Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/3)

1968-11-09

r .. "i Elször: szükség van jó helyi feladattervre, konkrét egyház­politikai összefüggésben. Másodszor: segitse a PB a kerületben az egyházpolitikai irány­vonal helyes értelmezését, mert sok,tapasztalat mutatja, hogy, e téren nincs minden rendben, sok még a zavar, a bizonytalanság. Márpedig ahhoz, hogy helyileg is a politikai munka szerves ré­szévé váljon, nagyon fontos, hogy egységes legyen az értelmezése. Ha ilyen oldalról nézzük meg az előterjesztést és a szóbeli kie­gészítést is, csak részben tesz eleget ennek a követelménynek ez az írásos anyag is. Ezt a szóbeli kiegészítésben önkritikusán meg is mondták az elvtársak. Ráadásul abban is lehet valami za­var, hogy a BPB instrukciója is az volt, hogy inkább egyházpoli­tikai kérdésekkel foglalkozzunk, és ez sem lett következetesen végigvive, mert ebben az anyagban is inkább a vallás elleni harc kérdéseiről van szó. Ha megengedik az elvtársak, én inkább az egyházpolitikai felada­toknál maradnék, mert ebben a PB segítségét is akarom kérni, ez pedig a helyes értelmezése az egyházpolitikai kérdéseiknek. Ilyen kérdések: mikor tartja a mi pártunk kielégítőnek a viszonyt állam és egyház között; mikor mondjuk, hogy az együttműködés a mi érddkeink szerint alakul? Itt arról van szó, hogy nem akár­milyen érdekek érvényesülhetnek a kielégítő viszony keretében. Minden fő kérdésben érvényesüljön a szocialisuhus érdeke és ehhez követelményeket támasztunk. Ezeket államunk és az egyház közöt­ti megállapodások konkrétan tartalmazzák. Kormányunk létrehozott olyan állami szervet, amely ennek ellenőrzésével van megbízva, emellett minden pártszervezet feladatává is teszi, hogy bizonyos összefüggésben nézzék és ellenőrizzék ezeknek a betartását. 1948. óta ebben lényeges előrehaladás van. Hogy megállapodás jöhetett létre az állam és az egyház között, a korábbi álláspont feladá­sára való kényszerítése volt az egyházaknak. Amikor hivatalosan vállalták, hogy betariják a megállapodás pontjait, akkor illegali­tásba kényszerültek azok az erők, amelyek addig a szocialista társadalom ellen nyíltan felléptek. 1957-5ö-tól egy újabb fordulat állt be, az ellenforradalom leverése és a gyors konszolidáció világossá tette az egyház számára, hogy nekik tartósan be kell rendezkedniük, s ez azt jelentette, hogy kerülni kell a konfliktusokat az állam és az egyház között. Tulajdonképpen tehát az, hogy egy együttműködé­si tendencia kibontakozásáról beszélünk, az 1957-58-as fordulat időszakától számítható. S ez azzal is együtt járt, hogy a reak­ció vissza lett szorítva. A katolikus püspöki karra is azt mond­juk, hogy személy szerint nincs olyan kifejezetten reakciós je­lenleg. Tehát lényeges változás van és ez azt jelenti, hogy olyan harci formákat kellett kiválasztani, ahol érvényesíteni tudjuk ezt a konszolidált formáját az egyházpolitikának. Tehát a megfelelő harci forma érvényesülését jelentette ez,nem pedig a meghátrálásét;. Mindkét fél érdekeit szolgálták ezek a megálla­podások. Amíg vallásos tömegek vannak, az egyháznak a vallást terjesztő tevékenységét elismerjük, - de úgy, hogy konkrét sza­bályok közé vannak szorítva. S ebből egy lépést hátra nem tet­tünk azóta, sőt, bizonyos vonatkozásokban előre léptünk. A másik ilyan vonatkozása az anyagi támogatás. Kiiddulnak sokan az SZKP XXI. kongresszusának álláspontjába amely kimondta, hogy semmiféle anyagi támogatást nem adnak az egyházaknak. Nálunk a történelmi körülmények azt hozták, hogy ez látszik célszerűnek. Egyébként hadd mondjam meg, hogy a kisebb 1=------------------- -7_l

Next

/
Oldalképek
Tartalom