Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1967 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1967-09-30
í -5 J Általában ezeknek az embereknek 10-12 éve van hátra a nyugdíjig. Azonban nemcsak, hogy belátják, hogy nem tudják a munkájukat úgy ellátni, ahogy kellene,, és alacsonyabb funkcióba lenne helyes, hogy kerülnének, de emellett a legnagyobb megbecsülést kellene, hogy élvezzék. Nagy tiszteletben tartjuk őket, egyrészük megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet, de van, aki nem, s ha nem is az érdemrenddel járó teljes jogokat, de érdemes lenne megnézni, hogy legalább egészségügyi orvosi ellátásban részesülhessenek. Nem mondom, hogy ez nem történt meg eddig, de vannak számosán, akik nem tudnak úgy dolgozni, mint korábban, s ezek az emberek probléma előtt állnak részben anyagiak, részben az erkölcsi elismerés szempontjából is. A következő a véleményezési jog és a szakszervezeteknél az úgynevezett vétójog, amivel szeretnék foglalkozhi. Ezt ajánlanám a titkároknak is megemlíteni és részletesebben erre kitérni a titkári értekezlet alkalmával. Ugyanis, ha a szakszervezet nem ért egyet valakinek a kinevezésével, beállításával, akkor az nem hajtható végre, csak ha a felsőbb szerv arra engedélyt ad. A szakszervezeteknek a személyi kérdésekben biztosított O joga egyúttal a pártszervezeteknek is biztosított jogot jelent véleményem szerint. Hiszen a párt által megbízott kommunisták dolgoznak a szakszervezetben, akik a párt véleményét képviselik az adott esetekben, amikor a vezető kádereket véleményezik, vagy jelölik ki. Nem olyan egyszerű dolog ez sem, s azért vetem fel, mert ezt tisztázni kell. Ezzel a gondolattal valamilyen formában kiegészítésképpen foglalkozni ajánlanám és javasolnám, hogy a tömegszervezetek kádermunkáját is napirendre kellene tűzni. Nem teljesen ugyanaz a tömegszervezetekben végzett kádermunka, mint a pártszervezetekben végzett kádermunka. Úgy érzem, szükséges és javasolom, amikor napirendre kerül most már ennek a kérdésnek széles körben való megvitatása, akkor a töme^szervezetekkel külön vitassuk meg, külön legyen nekik egy eligazítás, hiszen az utánpótlást mégis a tömegszervezetektől vesszük. Az iskolai végzettség kérdéséről: azt hiszem, előfordult, hogy a szükségesnél nagyobb jelentőséget tu/lajdonitóttünk az iskolai végzettségnek. Egyetértek, hogy a dolognak ez csak egyik x-v része, s azt is nézni kell természetesen, hogy legyen megfelelő felkészültségű az a vezető, akit ——’ ba akarunk állítani, de legalább legyen ugyanolyan súllyal a gyakorlati tevékenysége is, a gyakorlatban eltöltött ideje. A hűséghez még hozzátenném az illetőnek a vezetői munkáját. Itt fel kellene vetni, s beszélni arról, hogy mit jelent a vezetőkészség. Találkozunk olyan emberekkel, akiknek nem volt megfelelő papírjuk, de ugyanakkor kitűnő vezetők, jól irányítanák. Azt hiszem, hogy most, különösen az uj gazdasági mechanizmusra való felkészülésnél nagyon sokat jelent az, hogy egy vezető mennyire tudja a társadalmi és az egyéni érdekeket összehangolni, mennyire tudja az összefüggéseket megítélni és mennyire rendelkezik megfelelő áttekintő képességgel. Ezek a tulajdonságok legalább olyan fontosak, mint a szakmai és a politikai félkészültség. Összegezve: az emberekkel való törődés, az emberek tudatformálása, az emberekkel való foglalkozás az, ami további fifípmitásra kell, 'hogy ösztönözzön bennüket a kádermunka területén. l_----------- _
