Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1967 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1967-06-24
r n-4-Vita: Gábor elvtárs; t Az anyagot jónak tartón és a kiegészítés még jobban megerősítette azt, hogy érdemes volt pártbizottsági ülés elé hozni, Nagyon jól csoportosították azokat a kérdéseket, mely megmutatja, hogy melyik területen kell további lépéseket tenni, hogy, javuljon a munka. Amikor az anyagot tanulmányoztam mégis néhány gondolat támadt bennem. Mint ahogy az nálunk a gyakorlatban lenni szokott, egy dolgot nagyon jól csinálunk és vannak olyanok amiről megfeledkezünk. így van ez ebben a kérdésben is. Napjainkban ”divatos” dolog az'elméleti dolgok közül a közgazdasági kérdéssel foglalkozni. Ez bizonyos értelemben szükséges is, mert az uj gazdasági mechanizmusban a közgazdasági kérdések kerülnek előtérbe. De úgy érzem, ha nem figyelünk fel arra, hogy milyen veszélyek származhatnak abból, hogy ha csak közgazdasági kérdéssel foglalkozunk, akkor komoly hibalehetőségek tárulnak elénk. Ezzel kapcsolatosan néhány gyakorlati példát szeretnék elmondani. Most miután a közgazdasági kérdések kerülnek előtérbe úgy néz ki, hogy kevesebbet törődünk azokkal, akik ezeket végre fogják hajtani, vagyis magával az emberekkel. A tömegek még ma vsem értik eléggé, hqy mit jelent számukra az uj gazdasági mechanizmus. A mi propaganda munkánknak ma még egyik legnagyobb gyengéje, hogy nem tudunk eljutni megfelelően a tömegekhez, elfelejtkeznek az emberi kapcsolatokról. Az uj gazdasági mechanizmussal kapcsolatban jelentkezik egy olyan jelenség, mint a harácsolási vágy. Ha erre nem figyelünk fel időben komoly .veszély származhat ebből. Ha ezt az anyagot tovább visszük a titkár elvtársak felé, ezekre a tényekre feltétlenül hívjuk fel a figyelmüket. A gyakorlatban olyan jelenségek vannak, hogy az emberek azt mondják' hogy az öntudat ott kezdődik, ahol a zsebem van. Azt mondják, hogy addig míg ök társadalmi munkát végeznek egyesek másodállásban és különböző címeken nagy összekeget vágnak zsebre. Úgy vélem, hogy a propganda munkában ezzel g kérdéssel foglalkoznunk kell, nagyobb becsületet a közéletben tevékenykedő emberek részére, nagyobb megbecsülést az’oknak, akik munkájuk mellett társadalmi munkát végeznek. Változatlanul legnagyobb veszélynek a szubjektivizmust tartom. Nem azt nézzük, hogy ki mit tesz és milyen eredményeket mutat fel, hanem elsősorban azt nézzük, hogy milyen kapcsolatokkal rendelkezik az illető. Most amikor az önállóságról beszélünk ez a szubjektív veszély még inkább fennáll, mert nem kell különösebben megindokolni, hogy ha valakivel nem tudunk együtt dolgozni. Ez komoly visszaélésekre .adhat okot. Bizonyos mértékben elhallkithatja a bíráló szót. Már is vannak ilyen jelenségek, rnett félnek az emberek, hogy mi lesz velük az uj gazdasági mechanizmusban, esetleges elbocsájtásoktól félnek. Javaslom, hogy a közgazdasági propagandánk mellett fokozottabban törődjünk az emberekkel. A vezetők a nagyobb önállóság mellett figyeljenek fel a munkások életkörülményeire, gondjaira, bajaira. Hívjuk fel a titkár et.-sak figyelmét is ezekre a veszélyekre.
