Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1967 (HU BFL XXXV.19.a/3)

1967-09-30

r n Szkokén elvtárs: Szakos elvtárs felvetésére, hogy a kellene, jó lenne helyett írjuk, hogy kell, stb. Ez megítélés dolga. Nem akar az ember mindent hatá­rozottan, parancs-szerüen kimondani, hogy meg kell tenni. Amit Csányi elvtársnő felvetett: nem véletlenül irtuk oda, hogy fizikai munkások, nők, fiatalok, itt azért azt hiszem, komolyabb dologról van szó. Amikor a múlt évben végrehajtó bizottságunk a kádermunkával foglalkozott, akkor jöttünk rá, hogy a fizikai dol­gozók* a fiatalok, a nők beállítására nagyobb gondot kell fordítani. Nem hiszem, hogy el szabad fogadnunk azt, amit Csányi elvtársnő mondott, csak azért, hogy valamilyen látszólagos közös nevezőt fenn­tartsunk. A PV3 látta - pl. a Tanácsnál is - hogy kevés a nők ará­nya a vezetésben. Mi ezt nagyon komolyan vesszük és nagyon komoly gondot igyekszünk erre fordítani. Nem mondanám azt sem, hogy a nők beállítása tekintetében vissza­fejlődés volna, - nem tudok számszerű adatokat, de nem tételezem ezt fel. A másik dolog, hogy "56-osok". Ilyen jelszó a kerületben nincs, s emellett senki sem vádolja az 56-osokat. Itt csupán arról volt szó, hogy a pártért mindig helyt kell állni, a pártért mindig dolgozni kell, - s ha kell mankóval is elmennek idős elvtársaink dolgozni a körzetekbe, stb. A többség tehát nem olyan, de van olyan is. S a régi párttagok között is akad. Ami a gondoskodást illeti: merem azt állítani, hogy a PB a legna­gyobb figyelemmel kiséri ezeknek a régi elvtársaknak a gondját, baját. De mindezzel együtt, ha azt megmondjuk, hogyan állt ki 56- ban, akkor ma már hozzá kell tenni azt is, hogy ma hogyan áll ki? S állítom, ha valaki védi Őket és törődik velük, az a Pártbizottság. Az anyaggal kapcsolatban még: azon leszünk, hogy a titkári értekezle­ten a titkár elvtársakkal, az igazgató elvtársakkal és a személyzeti vezető elvtársakkal megtárgyaljuk. Csányi elvtársnő felveti, hogy a neveléssel foglalkozó rész a gyen­gébb rész. Ezt aláírom, én is úgy érzem. Az általa felvetetteket hasznosítani fogjuk majd a továbbiakban. A szakszervezettel kapcsolatban: akarva, akaratlanul egymás mellé van téve a pártszeryezetek és a szakszervezetek ilyen irányú joga. Először is: a szakszervezetéknek vétójoga a káderkérdésekben, sze­­mélyzeti kérdésekben nincs. /Szószerint idézi ózkokán elvtárs a vonatkozó határozatot, hogy miben van vétójoga a szakszervezetnek./ Ami azt illeti, hogy állami vonalon nem adják le a hatásköröket, és ebből adódnak gondok. Ez tökéletesen így van. A .P’ol’.Biz. javasolta a Min.Tanácsnak:a személyzeti munka javítására hozzon intézkedéseket. Amikor erről kijönnek a dokumentumok, nyilván végig­vonul majd az állami élet vonalán és megteszik a szükséges intézke­déseket. A minisztériumi leépítésekről: sok ember leépítésre kerül, akik ott sok tapasztalatot szereztek abban a munkakörben, ezért nem szabad tiltakoznunk az ide való hozásuk miatt. A probléma ott van, amikor ezen a folyamaton belül olyan kádereknek a problémáit is meg akarják oldani, akik használhatatlanok voltak ott, vagy nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Itt véleményein szerint helyes volt a PB azon álláspontja, hogy esetenként le kell ülni és megnézni, hogy oda és oda alkalmas-e, vagy senu_ az, akit javasolnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom