Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1965-03-27
r ... ”i Az anyagot jellemzi a "de” szó. Megállapítás és utána jön a magyarázat. S néhány olyan dolog van, amit úgy tartom, hogy nem eléggé precizen vannak megfogalmazva. Az első bekezdésben az van, hogy a tudat lemaradt a társadalmi Viszonyok fejlődése mögött. De a tudat lemaradását, meg kell mondani, hogy állandóan szüljük. S ez azért van, mert vannak olyan hibák, amik állandóan szülik a lemaradást. A második bekezdésben szó van a decemberi határozatról, a politikai és elméleti munkáról. Mégiscsak utalnék Fock elvtárs beszédére, amely az volt,- és ebben igaza van, - hogy a KB megbízott elvtársakat a gazdasági mechanizmus felülvizsgálásával, de ne várjunk azonban ettől csodát. Nem az a feladata a dolgozók milliós tömegeinek, hogy ezen vitatkozzunk, hanem, hogy végezzük a feladatokat. Ilyen értelemben ezt a bekezdést módosítani kell, hogy a mindennapi feladatok megoldására kell a figyelmet összpontosítani . A 2-ik oldalon elméleti rész következik. A második bekezdést félre is lehet érteni. Itt nem mondja meg, hogy csak a szocializmusra vonatkozik, - s ezt a korlátozást bele kellene tenni, mert a kapitalizmusban végzendő jó, vagy rossz munkáról más értelmű lenne. Tehát bele kellene venni, hogy a szocializmusban. A 5-ik bekezdésnél itt bele kellene venni, hogy a szellemi munkát is megvetették, nemcsak a fizikai munkát. Az utolsó bekezdés azt állítja, hogy a dolgozók számára a kapitalizmusban a munka örömtelen, kényszer. Ez teljes mértékben nincsen így, ahogy’ már Schumeth elvtárs beszédében is mondta, mert egyrészt vannak értelmes tőkések is, másrészt vannak olyan dolgozók, akik számára a munka élethivatás és öröm. Tehát ezt valamilyen formában ki kellene egészíteni, mert nem ilyen kategórikusan igaz. A 5-ik oldal második bekezdésében van, hogy a munka is egyre inkább társadalmi jellegűvé válik. Arra emlékeztetnem kell, hogy a munka maga már a kapitalizmusban is társadalmivá válik, s itt a kisajátítás kérdése változik meg. Azután, hogy a szocializmusban végzett munka kifejleszti a társadalmi tudatot és elveszti kényszer jellegét. Itt azt hiszem, rá lehetne mutatni, hogy egy negatív jelleg is jelentkezik, hogy a társadalom iránti kötelességtudat még nem lép fel, bár a kényszer jelleg megszűnik, - s amikor a látható gazda a megfogható gazdává válik, hogy mindenki gazda, de nincs gazdája konkrétan. Azután, hogy nem csak a létfenntartás eszköze lesz. Véleményem szerint akkor is a létfenntartás eszköze lesz, - ez a jellege megmarad. Nem tudom, hogy nem lakkozzuk-e a dolgokat a 4-ik oldalon, amikor azt mondjuk, hogy a szocializmus építésében kifejtett és a szocializmus ügye iránti odaadás jellemzi. Ez ugyan így van, de csak fejlődésében és nem egészében van meg igy, és ezért erre utalni kell. Egyrészt több embernél tapasztalható, az a törekvés, hogy szocialista módon dolgozzon, a szocializmus normáival dolgozás igénye. Itt hozzátenném, hogy másoknál, másokkal szemben pasáig lép fel ilyen igénnyel, saját magával szemben kevésbé. Mert ez egy lényeges hiba, hogy kevésbé törekednek arra, hogy mindenki a saját maga, a maga előtt, a maga hatáskörében lévő problémákat oldja meg. L— ' —J
