Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1964 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1964-11-28
r 11 — f ] Hozzászólások, vita; Trencsényi W. Imre elvtárs: A beszámoló igen színes és a legdöntőbb kérdésekben optimizmusra feljogosító volt, hiszen a termelés vonatkozásában a maga egészében jelentős előrehaladás mutatkozik. A beszámolónak olyan vonatkozásához szeretnék hozzászólni, ami különböző tételek formájában szerepelt Azt gondolom, jobban oldjuk meg feladatainkat, ha ezt a kérdéscsoportot egységes feladatnak tekintjük. Arra a problémára gondolok, amit a beszámoló vázolt, hogy a jövőben milyen ideológiai vonatkozású kérdések feldolgozását tervezi a Pártbizottság, másfelől hogy hogyan látja a pártélet továbbfejlődését. Schumeth et. megemlítette, hogy az erkölcsi kérdések napirendre tűzését tartja szükségesnek a Pártbizottság és itt kiemelte, mint legfontosabb kérdést, a munkához való viszonyt, a munkaerkölcs, a munkafegyelem kérdését. Egyetértek abban, hogy ez döntő kérdés. Azután a pártélet fejlődése vonatkozásában kiemelte, hogy a centralizmussal nagyjából rendben vagyunk, most itt az ideje a demokratizmus erő , sitésének. Ha a párttagok kötelességét és felelősségét állítjuk előtérbe, akkor mélyebb hatteret kapna a pártélet fejlesztésével kapcsolatos követelmény. Igaz, hogy a munkafegyelem és a munkaerkölcs kérdése elsőrendű, de ha elszigetelten tárgyalnánk ezt a kérdést, akkor nem jutnánk olyan mértékig előre, ahogyan szükséges. Véleményem szerint sokkal többet kellene beszélni az erkölcsi kérdésekről. Az emberek nem eléggé tudják különböző cselekedeteik erkölcsi értékelését megadni, nem azért, mert szembeállnak a szoc. erkölccsel, hanem nem tudják, hogy minden cselekedetnek megvan a maga erkölcsi következménye. A szoc. tulajdonhoz való viszony a munkához való viszonnyak egyenlő értékű dolog kell, hogy legyen. Ha világossá teszszük azt, hogy a szoc. ember felelős azért a világért, ami itt épül és ezt a felelősséget fégyelemeztt munkával is kifejezésre kell juttatni, de azzal is, hogy a szocialista tulajdon nem "senkié", hanem mindannyiunké és hogy ebből mi következik, akkor tudunk előrehaladni. Meg kell mondani, hogy a lazaság ma általánosabb, mint volt a kapitalista magántulajdonnal szemben. Sajnos sok esetben a munká' ' sokban is nagyobb volt a tisztelet, ha másért nem, a szigorú kapitalista rendszabályok következtében. Ugyanez áll a munkafegyelemre. '1’avoi áll tőlünk, hogy a régi rendszabályokat próbáljuk alkalmazni a munkafegyelem biztosítására, de ennek helyébe a szoc. erkölcs munkafegyelmét kell állaitani. Az elkövetett hibák többségénél erkölcsi tudatlanság játszik közre. A szocialista erkölcs kérédésébe beletartozik a magánélet erkölcse is. Nekünk van egy emberi világunk, ahol mindenki mindenkiért felelős és hogy valaki szocialista ember, ez azt jelenti, hogy minden rajta múlik. Ez az egyéni’felelősség, hogy a legjobb határozatok és tervek csak akkor valósulhatnak meg, ha mindenki személy szerint, teljes felelősséggel résztvesz abban. ■ A szocialista erkölcshöz kapcsolódik a centralizmus-demokrácia kérdése is. Nem jó azt kimondani, hogy a centralizmus kérdésével jól állunk, most itt az ideje a demokratizmus erősítésének. A demokratizmus erősítése újra felveti a centralizmus erősítésének kérdését, mert a centralizmus állandó és elvszerü erősítése nélkül a demokratizmus esetleg anarchiába torkollik. Ugyanúgy a centralizmus erősítése a demokratizmus erősitése nélkül bürokráciára, az emberek kezdeményezéseinek elfojtására vezethet. Nem arról van szó, hogy L_____«_____ i
