Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1989 (HU BFL XXXV.19.a/1)
1989-04-08
55. javaslatainak többszörös semmibevétele, a politikai inditatásu beavatkozások sokasága a szellemi élet eseményeibe, a műszaki értelmiség közismert tudásának alulértékelése. A technokrácia egyre hangosabban fogalmazza meg a kérdést, belenyugodhatunk e abba, hogy mig a kapitalizmus a maximumot hozza ki az emberből, addig a szocializmus csak a minimumot. Meggyőződésem, hogy ez a kérdés túlmutat a gazdálkodó szervezetekben, a gazdaság irányításban, a közgazdasági és pénzügyi szabályozásban, a szerkezetváltásban megért kudarcokból származó következtetése ken, társadalmunk minden problémája bennerejlik e provokatív kérdésben. Az ugyanis, hogy a szocializmus létrehozható, 1917. novembere bebizonyította, a későbbi évtizedek megmutatták, hogy fennmaradhat elenséges gazdasági és politikai környezetben vagyis működőképes. Napjaink kihivása azonban minden eddiginél súlyosabb, vajon megváltozott feltételek között képes e haté konyan működni. Mindenki elfogadja a változások korát éljük. Sokan az elmúlt évtizedek átalakulásaiból kizárólag a termék és termelési szerkezetváltozás hangoztatását veszik észre. E sajátos technológiai generációváltást azonban mélyreható tár sadalmi átalakulások kisérik. Új foglalkoztatási ágak jönnek létre, új piaci kultúra, új szolgáltatási szokások alakulnak ki, új fogyasztói értékrend, új vállalkozói szemlélet, és vezetési elvek terjednek el. Mindez azt mutatja, hogy a válto zások középpontjában sokkal inkább, mint eddig nem a technika, hanem az ember áll. E felismerés azt jelenti, hogy a fejlesz tő mérnöktől nem az adaptációt, a másolást kell megkövetelni, a működő technológiák finomitgatását , a pénzszűke miatt a mutatós, de lényegében mindössze formai változtatások tömegét, miközben háttérbe szorítjuk az új és eredeti technológiák és eszközök kifejlesztését. De azt is jelenti, hogy a 90-es év tized kívánatos dolgozó tipusa nem az igénytelen, alacsonyan kvalifikált betanított munkás, és hogy immár tarthatatlan az olyan vállalati bérezési kényszer, amely a fizikai erőt és a gépies begyakorlottságot értékeli a legmagasabbra.
