Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.19.a/1)
1985-02-16
és ismertek a pártvezető szervei előtt is. Biztosak vagyunk abban, ha a gazdasági lehetőségeink erre módot adnak, úgy azok orvoslát találnak. Mondanivalómban am örvendetes tényből indulnék ki, hogy a kongresszusi irányelvek megvitatása során a hozzászóló elvtársaink észrevételeiből - mégha az szigorú is volt - pártunk és rendszerünk féltése, esetenként az aggódás, a segitow niakarás csendül ki. Tehát e birálati észrevételeket nem a nemzedéki ellentétek, nem a merev egyesek által begyepesedettnek mondott felfogás, a pártmunka régi stílusához ragaszkodás motiválta, hanem inkább az, hogy nyugdíjas kommunistáink azt a rendszert, azokat az eredményeket, melyek megteremtésében ők is évtizedekig tevékenyen résztvettek, féltve vigyázzák. Mozgalmi tapasztalatukkal, a még meglévő aktivitásukkal szilárd harcosai kívánnak maradni pártunknak. Úgy akarják átadni a stafétabotot, hogy erejükkel, tapasztalatukkal segítsenek az őket felváltó nemzedéknek, hogy azoknak még BOLDOGABB még BIZTOSABB jövőt sikerüljön kialakítani. Kedves Elvtársak! Az elmúlt hónapokban egyre növekedett azoknak az elvtársaknak a száma, akik elérve a nyugdíjkorhatárt átjelentkeztek alapszervezetünkhöz. A hozzánk átigazoltak közül többen a fényes szelek szárnyán érkeztek annak idején a mozgalomba és becsületes munkával 35~4o esztendőt töltöttek el különböző gazdasági, vagy politikai funkciókban, amikoris szembe találták magukat egy teljesen uj helyzettel a nyugdíjas élet kezdetével. Életükben először történt,hogy nem ők búcsúztatták a nyugdíjba távozókat, hanem őket búcsúztatták munkahelyükön, ahol több éven át sikerélményeket halmoztak föl, jó munkahelyi közösségben éltek. Ezeknek az elvtársaknak egyrésze nehezen tud beilleszkedni egy teljesen uj alapszervezet kommunista kollektívájába, hisz ismert, hogy öreg fát nehéz átültetni. Más elvtársaink a párt egyszerű katonái voltak, akik mint munkások, vagy beosztott értelmiségi dolgozók végezték területükön azt a munkát, ami feladatukat képezte. A nyugdíjas elvtársak egyrészénél vélt, vagy jogos sértődés tapasztalható, amely arra enged következtetni, hogy életüknek e fontos és jelentős változást hozó álló mására, a nyugdíjas élet megkezdése előtt nem lettek meg-
