Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.18.a/1)
1985-02-23
vezetői ország-világ előtt kijelenti, egyébként jogosan 1985 elején, hogy idén kerülünk abba a helyzetbe először, hogy ha tisztességesen dolgozunk, akkor reálbérek értékét megtudjuk őrizni. És nem telik bele egy hét, és egy ilyen nagymértékű áramelést kell bejelenteni. Ez a politikai munkát borzasztó kényelmetlen helyzetbe hozza. És hát teljesen világos, hogy a gazdálkodó szervek nagy része bár itt a vitában hallottunk ellenkező tapasztalatot is, március - áprilisban kerül abba a helyzetbe, hogy az éves terveit ismeri, és a béremelések zömében ekkor kerülnek realizálásra. Én úgy gondolom, hogy nekünk van lehetőségünk arra, ho^y az áremeléseket ne januártól-januárig, hanem mondjuk áprilistol-áprilisig tervezzük. Mondjuk az is lehet egy év Gergely naptár szerint. Es akkor lehetne ezt a béremelésekhez igazítani, és akkor világosabb lenne a dolgozók számára, hogy valóban a reálbérek a munka alapján szinten maradhatnak. Mar mindenki elfogja felejteni áprilisig egyébként, ezt a tételt, ezt a nagyon fontos teteit ami nekünk politikai tőke, és amivel ~ élni kell egész évben, a munka szervezése kapcsán. Aztán a másik ilyen dolog, ahol talán mérlegelni kkllett volna tovább, mielőbb döntünk, ez a táppénz kérdése. Negyven éves szociális vivmányhoz nyúltunk hozzá. Nemtulsok pénzért, hozzá kell tennem. Én nem számoltam ki, de minimális bérjárulék emeléssel egyébként ezt a pénzt me^ lehetett volna szerezni. Szüksége volt a társadalomnak erre a penzre. És nem kellett volna a politikának ezzel a helyzettel szembenézni. De sorolhatnám a vállalatok példáját is. Számtalan esetben döntünk úgy, hogy nemszámolunk a politikai feladatokkal. Azokkal a tudatformáló teendőkkel, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy a gazdasági feladatokat végrehajtsuk. A második ilyen probléma, melyre szeretném a figyelmet felhívni, az ideológiai munkánk hiányossága miatt jelent nagy problémát - ez az elbizonytalanodás, a kiállás hiányában-- kérdése. Elég jelentős részénél a tagságnak ez a fajta hiányosság tapasztalható. Kár lenne tagadni, és ennek döntően felkészültségbeli okai vannak. Egy sor uj megközelitést igénylő kérdéssel a párttag. ság egy része nem tudott ma még megbirkózni. És a probléma az, hogy akkor is a kérdezők táborát erősitik, amikor már a válaszolók között kellene lenniük. Itt egy más szempontból hangzott el Deák elvtárstól, szóval vannak időszakok, amikor már mi nem kérdezhetünk. És a harmadik dolog, melyre szeretném a figyelmet felhivni, amit szintén lehet tapasztalni, lehet hogy elsőként kellett volna mondanom. Én egyeseknél komoly perspektíva vesstés veszélyét látom fennállni. Es ez nem szükségszerű egyébként, hogy a perspektíva veszély fennálljon, még ebben a nehez helyzetben sem. Nekünk hosszútávon kell az embereknek perspektívát nyújtanunk, mindenekelőtt a szocializmus eddigi értekeinek, vívmányainak bemutatásával és a jövő nem csak gazdasági, hanem társadalmi viszonyainak fel* vázolásában is. Ez lehet az a perspektíva ezt feltudjuk vázolni, amelyek a nehezebb körülmények ellenére is milliókat ösztökélhet, éppen azért ez az értelmes célja, hogy ösztönözhet abba az irányba, hogy velünk együtt dolgozzanak társadalmunk építéséért. Én hiszek egyébként ebben a tételben, hogyha értelmes célokat tudunk embereknek adni, akkor rosszabb életkörülmények között is, vagy nehezebb életkörülmények között is hajlandók velünk együtt tevékenykedni. Befejezésül szeretném mondani, ahhoz hogy a XIII. kongresszuson elfogadott programot végretudjuk hajtani, ahhoz hogy a gazdaságot valóban uj pályára állítsuk, ehhez dogmáktól megszabadított egész/)/)0 I ír' ; i ' 108
