Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1980 (HU BFL XXXV.18.a/1)
1980-02-23
i- 25 -Az elmúlt három évben szabadpártnapokon a gazdasági épitőmunkának időszerű kérdéseiről kellett tájékoztatást tartanom. Visszalapoztam az 1977-ben, 78-ban, 79-ben készített jegyzeteimbe, és magara is meglepődtem, hogy a már 1975-ben megfogalmazott célt - a gazdasági egyensúly megteremtését, a népgazdasági növekedési ütemet illetően, milyen eltérő felfogásban akartuk elérni, 1977- ben - az 1976-os lemaradást is figyelembe véve - úgy gondoltuk, hogy évi 6 $-os nemzeti jövedelem növekedéssel, a belföldi felhasználás ennél kisebb mértékű felhasználásával, hitelek további felvételével 1980-ra egyensúlyt tudunk teremteni, Vagyis ekkor még a gyorsításon volt a hangsúly. 1978- ban azt rögzítettük, hogy a felgyorsult termeléssel nem járt együtt az export növekedés, a nemzeti jövedelem felhasználása meghaladta a tervezettet. Az egyensúly megteremtés eszközeiként megint osak megfogalmaztuk a belföldi felhasználás ütemének visszafogását, a külföldi hitelek felvételének korlátozását, a termelési szerkezet átalakításának gyorsítását, A nemzeti jövedelem növjekedési ütemét még mindig 5 $-ban láttuk optimálisnak, mondván, a gazdaságnak folyamatosan kell növekednie, az egyensúlyi helyzet egyidejű javulása mellett, 1979- ben megállapítottuk, hogy az egyensúly tovább romlott, és summáztuk, hogy ennek többek között az az oka, hogy:- erőltettük a termelési ütem növekedését, amely a mai szerkezet mellett az import növekedésével járt;- nem léptünk előre a termékszerkezet váltásban;- a belső felhasználás üteme meghaladta a nemzeti jövedelem növekedési ütemét stb. És tulajdonképpen Így jutottunk el a mér ismert helyzethez- a növekedési ütem minimalizálásához - ahhoz a gyakorlathoz, illetve eszközcsoporthoz, amellyel még egyszer hangsúlyozom, magam is egyetértek. Amiért itt erre, ha úgy tetszik idő pazaroltam, azt azért tettem, hogy rávilágítsak arra, hogy a központi szervek sem látták mindig tisztán a változások hatását, annak igazi súlyát, a változtatásokra vonatkozó tervek sem voltak dinamikusak, de még ezek a tervek sem valósultak meg. Az alkalmazott irányitási-érdekeltségi rendszerek nem ösztönöztek a változtatásra; és ezeknek nem voltak pénzügyi következményei a vállalatokra nézve; a tervidőszak elején inkább ( a vállalati egyensúly kezűit előtérbe, mintsem a népgazdaság}.; a konfliktusok feloldása sokszor a részérdek javára történt. Ami az elmondottakból, vagyis a múltból fontos lehet számunkra, az a tanulság, illetve a következetesség igénye a népgazdasági tervező, irányitó munkában és a vállalati gyakorlatban egyaránt. ___ ' ~ ; "', -a 1 3,1 |Í |
