Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.17.a/1)

1970-10-10

r , i előkészíteni. Most októberben még nem tudjuk, hogy milyen köz­­gazdasági feltételek mellett dolgozunk majd januárban, Ez a mezőgazdaság terén olyan helyzetbe hozza a gazdasági vezetőket, hogy az adott pillanatban adódó lehetőségeket gyorsan, nem át­gondoltan igyekeznek kihasználni. Nem örülünk a szabályozók surü változtatásának sem. Azonban azt is látni kell, hogy a gazdasági élet nem laboratórium, ahol minden pontosan előre tervezhető. Nem bizalomrontó az, ha azt mondja a kormány, hogy a dolgok alakulásától a helyzet alakulásától függ a sza­bályzók változtatása. Tudom, az uj gazdasági mechanizmus nem olyan szép uj világ, ahol minden csupa jó és mindent a kormányzat vállal át. Ter­mészetesen vannak és lesznek ebben afolyamatban, akik jól, vagy még jobban járnak és nem is mindig a személyes érdem alap­ján, hanem az objektiv viszonyok alapján. Nem akarom ezt a kér­dést központi helyre állítani, de mégis neheziti a helyzetet, mogy most október lo-én a gazdasági szabályozók még nincsenek meg, legfeljebb csak úgynevezett zuginformációkból értesülünk. Megértjük a kormányzatot is, hogy nehéz helyzetben van. En vál­tozatlanul az uj mechanizmus hive vagyok méginkább mint 4 év­vel ezelőtt - erényeivel és gyengeségeivel együtt. Harcolok ér­te, nem azért mert ebben a menetben "futott a ló" és úgy tübik nekünk jobban ment, hanem ennek az útnak a következetes végig­­vitelétől remélem, hogy a termelőerők dinamikus fejlesztése következe tesebben véghezvihető. Talán még egy jelentéktelennek tűnő problémát mondanék el, Szlanyinka István traktoros esetét. 1960-ban megbetegedett porckopá3 állt be, pár hónap múlva kiirta az orvos. Bár trak­toros munkára nem volt alkalmas többé, sőt állni,sem ülni sem tud még hosszabb ideig, mégis munkára küldték. Most már har­madszor van bent a fellebbezése rokkantásgi nyugdíjra, de mi­vel nem éri el a 67 /0-os rokkanságot igy nem nyilvánítják az­zá. Véleményem, hogy a rokkantsági nyugdíj bizottság adott e­­setben túl mechanikusan Ítél. Szlanyinka elvtárs esete nem éppen pémzkérdés, mert kapott egy könnyű munkát, de az előbbi keresetét, amely 35oo-4ooo lpt volt nem éri el. Ez morálisan nem helyes, nem beszélve arról a jogi helyzetről, hogy azért fizetjük az SZTK-t, ha valaki esetleg megrokkan - és ez amúgy is elég nagy baj - legalább a rokkant nyugdijat megkaphassa. Tervbe van véve, hogy a szövetkezetünk központja Pesthideg­­kutra kerül, igy a II. kerülethez fogunk tartozni. Ha a ter­vünket végre tudjuk hajtani, ai-ckor ezentúl a II. kerületi Párt­­bizottsághoz tartozunk és itt ez az utolsó kerületi pártérte­kezlet, amin résztveszünk. Meg kell köszönnöm az eddigi segít­séget, a munkánk iránti bizalmat, úgy a kerületi pártbizott­ságnak^ mint személy szerint Tóth elvtársnak. Ez a segítség segített bennünket eredményeink elérésében és abbém, hogy a Minisztert nács Vándorzászlóját elnyerjük. A legfőbb jó,ami számunkra származott, a kölcsönös bizalmon alapuló jó poli­tikai légkör. Különösen értékes ez a segítség és magatartás akkor, ha valaki ismeri a szenvedélyes vitakészségünket, adott esetben nem mindig vegytiszta nézeteinket. Köszönöm a bizalmat jó szándékkal, tisztessé0es törekvéssel igyekeztünk munkánkat elvégezni. L---------_J

Next

/
Oldalképek
Tartalom