Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1988 (HU BFL XXXV.16.a/3)

1988-01-26

’ ---------* ---' — •-- ^ f ■ IS*-----------’---------"----T-'-------- l -- -----'B----------------------------------------------­­• ----­* . TJ> I , i i- lo -A kérdés ilyetén feltevésében benne van egy szkeptikus válasz is, tudniillik létezik egyfajta pluralitás a döntéshozatalunkban. Vagyis, nem igaz az az előbbi tétel, amit a másik kör állit, hogy itt van egy szervezeti vagy szociológiai, tehát társadalmi értelemben kitüntetett réteg, amely minden politikai döntést ural, mindegyiknél kezében tartja a döntési hatalmat. Ellenkező­leg ez egy váltakozó valami, bizonyos kérdésekben bizonyos társa­dalmi csoportok, szakmai körök, érdektörekvések, lobbYk, más kerdesekben másfajta társadalmi csoportok, stb. Ezért nevezhető ez pluralista érvelésnek, mert azt mondja, hogy a döntés­­! előkészítés rendszerében létezik egy érdeksokféleség, érdekplu­­— ' ^ ralitas, amelyet igazából vizsgálnunk kell, mert ez az, ami a döntési tartalmakat meghatározza. Van, aki azzal érvel, hogy ^ azért nem lehet igazán megmondani, hogy ki dönt, hol születik a politikai döntés, mert az egyeztetés, a körkörös egyeztetés, ami kormányzati ügyekben sokszor hónapokig tart, lényegében elmossa a politikai döntéshozót, szinte anonimmé teszi. Azt tudjuk, hogy ha egy kormányzati anyag úgy kezdődik, hogy van egy cím es az első oldalon, hogy egyetért, és a lap aljáig tart a felsorolás, hogy ki mindenki ért egyet, valamennyi tárca, társhatóság, érdekképviseleti szerv, akkor nagyon nehéz azt mon­dani, hogy ebben ki a döntéshozó. Azt általában tudni lehet, ^ hogy a legkevésbé az, aki megszavazza. Ez egy nagyon brutális megfogalmazas, de sokszor az a tényleges politikai■ fórum vagy /-S testület, aki megszavazza, igen keveset tud az előkészítés során felmerülő alternatívákról, javaslatokról. Ez az egész egyezteté­si probléma messze nem a szocializmus politikai rendszere sátáni természetének a megnyilvánulása, ez minden modern kormányzati rendszerben valamilyen módon hasonlóan merül fel. Amit mi úgy hívunk, hogy egyeztetett döntések, erre megvan pl. az angolszász terminológiában a kollektív alkudozás, tehát amikor a kormány­hivatalok és a különböző magánszervek alkufolyamataiként alakul r ki egy politikai döntés. Az előkészítés, az a stratégiai pont, ahol ezeket a kérdéseket végig kell gondolni. Általában megelégszünk azzal, hogy kié a hatáskör. Ha megadtuk a testületnek a hatáskört, akkor az ott jó kezekben van, egy modern kormányzati működésben ez egy sokkal összetettebb probléma. . / . ; GO |

Next

/
Oldalképek
Tartalom