Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1980 (HU BFL XXXV.16.a/1)
1980-02-23
■-------------- -----------------------------' — " --------------------------*•----------r-'------' r ---^-----------------------------------------T ^ ■ I á- 140 -de nagyon sokszor van egy kis ellentmondás, hogy a helyi, kevésbé titkos, kevésbé nehéz kérdésekben - vagy mert nincs idő, vagy mert azt mondjuk, ne költsünk olyan sok pénzt, hogy összehívjuk a kétszáz embert az ország egész területéről, - sokszor aki helyileg akar nemcsak beleszólni, megismerni azért, hogy jobban a helyére tegye a saját munkáját, saját tehetségét, az még nem mindig talál tárt kapukra és ebben is van feladatunk. Sok szó elhangzott az ifjúságot érintő kérdésekről, azt hiszem, az a vita, hogy milyen az ifjúság, milyennek kellene lenni, ezt előző nemzedékeink is igy csinálták velünk, a mostani fiatalok is igy fogják csinálni, ez egy természetes ellentmondás és nem retrográd, ez előre viheti a dolgunkat. De ebből érdemes kiemelni azt a momentumot, ami itt sokoldalúan elhangzott, a felnőttek felelőssége, az iskola, család, társadalmi szervezetek azonos hullámsávu, azonos szándékú és sokoldalú munkája, hiszen akik ma itt köszöntöttek bennünket, azok amikor felnőttek lesznek, már reméljük, a fejlett szocialista társadalom felépitőjeként, befejezett tényként számolhatnak be egymásnak a munkáról. Milyenek ezek a gyermekek? Olyanok, hogy amikor úttörő foglalkozás van, keményen tudnak kérdezni olyasmit, amiről mi az ő korukban még nem is hallottunk. Ez egy nagy, felelősségteljes feladat, amit nem lehet albérletbe kiadni az úttörő mozgalomnak, a KISZ szervezetnek, ezt kinek-kinek végezni kell. Kiemelném azt a momentumot, ami a fiatalokkal való beszélgetés során gyakran elhangzik, hogy keresik a példát. Nem szabadsághősök, nem forradalmárok szintjén, hanem hétköznapi emberek példáján. Kezdve otthon, ha nem azt hallja, hogy munkásnak lenni az becsület, akkor ne higyjük azt, hogy munkásnak többen fognak menni. Ha a munkához való viszonyban azt hallja, amit hallhat a szükebb környezetben, érthetően a cinizmus, a kritikusság fejlődik benne, nem úgy, hogy hirtelen változik, hanem kis, rejtett rések keletkeznek a tudatban, a morálalakitásban, a legkritikusabb időszakban, amikor az emberi jellem és világnézet alakul. Sok szó hangzott el az ifjúságot érintő anyagi természetű dologról, mindaz, ami elhangzott lényeges. Mo • -----------------“ “ I i
