Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1972 (HU BFL XXXV.13.a/4)

1972-04-13

Hartné elvtársnő: A jelentés bemutatja, hogy milyen bajok és gondok vannak a Minőségi Cipőgyárban. A felvetett megoldási utx±, amit keres a Minőségi Cipőgyár, közel áll a problémák megoldásához, de túl sokmindent felsorol benne, vagy tényleg ennyire rossz a helyzet?

Javasolnám: a cipőgyár vezetése rögzitse 3-4 fő gondolat köré, hogy a jövőben mit akar tenni és elindulhasson azon az utón, hogy helyreállhasson minden. Pénzügyi helyzet megoldása nélkül nincs kibontakozás, ez nélkül nem lehetséges. A kérdésekre adott válasszal együtt egyre inkább előtérbe kerül a szanálás a megit&Lésem szerint.

A vezető garnitúra kérdése igen fontos, mert vannak elképzelések, de nincsenek káderek. Valamilyen formában segiteni kell, mert megfelelő káderek nélkül nem lehet megoldani.

A felelősség tudatát jobban fel kell tárni, mert csak pénzzel a dolgot rendezni sem lehet. Nemcsak a pártszervezetnek, i ^ hanem a szakszervezetnek is nagy jelentősége van a szocialista munka kialakításában, mert a pártszervezetet magára hagyni ebben a problémában nem lehet, hasonlóan a KISZ és a gyárvezetők bevonása is szükséges. A gazdasági vezetőknek erősíteni kell a politikai munkát. A főmérnök kinevezése túl későn történt. 1968 óta tart a fokozatos visszaesés az eredményeket illetően, a bizalom a rendszeres ellenőrzés nélkül nem sokat ér. Maximálisan bizalmat akkor adunk, ha rendszeresen ellenőrizzük azt is, mert az a bizalom megalapozott.

Pesti Ernő elvtárs: Könnyűipari Minisztérium/

Nem kell hangsúlyozni, hogy a felelősséget érezzük, és magunk is nagyon komoly problémának Ítéljük meg. Milyen alapon készítettük el a Cipőgyár IV. n.éves tervét? /32-ről 52 millióra terveztük/. A belkereskedelem 1970/71-ben összesen 23 milliót kapott és 27 millió pár cipőre lett volna szükség. El kellett fogadni a tervet, hogy többet termeljenek.

A másik meghatározó tényezője a szovjet export növekedése.

Lényegében hosszú-lejáratú szerződés van kötve, ez 19-20 millió pár évenként. A tőkés export szintje 3 millió körül jár.

Terveztük, hogy megduplázzuk. Ennyire megalapozva talán egyetlen iparágban sincs. A belkereskedelem türaiBH üteme nem úgy alakult, ahogy terveztük, de ennél az iparágnál számolni kell, hogy divat jellegű iparággá alakult at.

Az életszínvonal emelkedése következtében átalakult divat jellegű iparággá, rátartást tervezünk a kapacitáshoz. Előnyös, ha van egy bizonyos telítettség a piacon és a fogyasztók diktálását vesszük figyelembe. Sokkal szorosabb együttműködéssel a bel- és külkereskedelemmel érjük el, hogy a meglévő kapacitás kihasználásra kerüljön.

Valójában kulcs-szerepet tölt be a Minőségi Cipőgyár, hiszen lényegében a fele a termelésének exportra ment. Ilyen nagyarányú export nincs egy vállalatnál sem. Nemcsak gazdasági, politikai jelleggel is bir ez a vállalat, a vele szemben támasztott követelményeket teljesíteni tudja. A jövő szempontjából is meghatározott fontossuágú, mert vannak olyan tapasztalataink, hogy a Szovjetunió változatlanul igényli a cipőt. Még nagyobb exportot valósítunk meg, vannak tárgya./.

é- 7 -8 ;