Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1962 (HU BFL XXXV.13.a/4)
1962-05-30
huny szemet a művezető, mert nem tudja biztosítani a teljes munkafolyamatot. Gyakran a művezető cinkostársává válik, hogy ne fedezzék azt fel. Persze ez csak a kevésbé öntudatos dolgozóknál tapasztalható. Ha erre időben felfigyelnek, akkor minden rendben lesz, de ha nem, akkor megtörténhet, hogy újra kell a normákat rendezni úgy, mint bekövetkezett 1958-59-ben, holott akkor is voltak érvényben lévő 1957-es határozatok, csak nem tartották be azokat. Úgy gondoljuk, jó ha ezt élesen jelezzük az üzemek felé. Vita: Hárs elvtárs: egyetértek azzal, hogy a normarendezést és a veszélyt, melyet a lazaság jelent, középpontba állitja az anyag és nem szabad annak bekövetkezni, hogy sor kerüljön egy általános normarendezésre. Az elvtársak elmondták, hogy szervezetlenség és lazaság következtében sokszor megalázó helyzetbe kerülnek munkások úgy, hogy ledolgozza a havi munkáját és akkor kiderül, mivel nincsenek megfelelő műszaki normák, kialakul egy bizonyos bérszint, mely az átlag bérk szintjéhez 3o $-kal alatta marad - tehát nem I.800, hanem 1.5oo Ft a havi keresete - erre megy és szól a művezetőnek, aki utólag az u.n. pótlékolásból rávezet a munkalapjára annyit, hogy kiegyenlítődjék a keresete. Ez igy nem helyes, mert “verekedni" kell a dolgozónak azért, melyre úgy érzi, hogy az neki jogosan jár. Itt természetesen arról a munkástipusról van szó, aki ledolgozza azt a havi 21o órát. Egyetértek azokkal a megállapitásokkal, melyeket Venéczi elvtárs tett, mert nem elsősorban a művezetők a felelősek, hanem a felső gazdasági vezetés és korántsem állíthatjuk, hogy az üzemekben a felső vezetés egészében rendben van. Nagyon kevés helyen sikerült elérni, hogy az igazgató “kifelé" tekintsen, ne csak a vállalati, hanem- a népgazdasági érdekeket is tartsa szem előtt, és az a gyártmáyn, melyet gyártanak, abban a világszínvonal milyen és abból' következtetéseket is tudjanak levonni. á~'' Az átszervezésekkel kapcsolatosan elég nagy problémák vannak. Kicsit felülről nézve a dolgokat, úgy érzem helyes, de nem tudom alulról hogyan vélekednek a gazdasági vezetőkről és ezért helyes lett volna néhány gyár vonatkozásában igy is mágvizsgálni a helyzetet s elemezni, mit látnak helyesnek, mit javasolnak, általában a vezetők hogyan veszik figyelembe észrevételeiket, hogyan vonják be őket, mint akik a termelést jól ismerik és észrevételeik jól felhasználhatók, a további munka során. Csamangó elvtárs: a vezetés színvonaláról sok szó esik az utóbbi időben. íaIán nem is lehet ezt egy sémára ráhúzni. Mi úgy látjuk, hogy az egyetemeken, ahol ezt megpróbálják elsajátitani, elméletben még ott is hiányos, nincs kimunkálva a mi rendszerünknek megfelelően. Kint jártam Ausztriában, ott azt tapasztaltam, hogy náluk ez megvan, csak az ő sajátosságaiknak megfelelően. Nálunk ezt az anyagot még most kezdik csak feldolgozni. Igen szükségszerű a vezetők látókörének a kiszélesitése, mely ma már elengedhetetlenül fontos. Ezt segitik a politikai ismeretek. A vezetők nagyrésze magasabbfokú pártiskolai végzettségül rendelkezik és úgy néz ki a felsőbb vezetés ezen a területen nem áll éppen rosszul, de középszinten még komoly problémák vannak és ezért itt kellene előre menni, . /. ‘fi £ j —----------—---------------------—----------------—-------—---------------1 f
