Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.13.a/4)
1961-11-15
u - 6 - I Munkaversenymozgalom problémáira igyekeztünk a jelentésben is kitérni, melyhez annyit lehetne még hozzátenni: egyrészt olyan problémák vannak, hogy maguk a helyi szervek - úgy a pártszervezetek, mint a szakszervezetek - nem tartják felszínen a munkaversennyel való folyamatos foglalkozást. Ezt természetesen elsősorban a szakszervezetek felé kell adresszálni, mert nekik ez az egyik legfontosabb feladatuk lenne - a kézbentartása, a színvonalának növelése. A gyakorlat viszont az - néhány kivételtől eltekintve, ami sajnos nem a többség - hogy a verseny egyroinkább formálissá kezd válni. U.i. ha politikai és gazdasági tartalom nélkül vannak ezek a formák, akkor gyenge és formális. Vannak olyan pártszervezetek, illetve üzemek, ahol a versenynek pl. 12 féle- formáját tudják ismertetni és e 12 közül egyre sem lehet elmondani, hogy élő tartalommal van megtöltve. A munkaverseny élővé tétele szempontjából az szükséges, hogy a helyi szervek foglalkozzanak vele megfelelően, mert ezt elsősorban a munka szervezettsége területén lévő problémák fékezik.az egyes termelési mutatók kimunkálását. Van egypár terület, ahol ilyen értelemben nincs probléma. i 1962-es tervezés: általában a kerületi vállalatok tervjavaslatokat készítettek, de azok jelentős hányadánál változás van, illetve a felettes szervek változtatnak rajta és igy ezek életelenné válnak. Ezért a kerület üzemeinek többségében nincs megfelelő terve. Az 1962-es tervezés végleges elkészítése a következőkben lesz gyakorlati megoldás. Vita: Csamangó elvtárs: most megindul az éves t ervteljesitéssel kapcsolatos harc, hogy az év végére teljesítve legyen. Nem lett volna rossz, hogy addig, amig az éves tervek időarányos részét teljesítették, teljesítették volna a minőségi, a tervszerűség! mutatókat is. Számos helyen tapasztalható, hogy a terv teljesítése érdekében ^ olyan termékeket is legyártottak, melyre nincs, legalábbis jelenleg nincs szükség. Azt hiszen zömmel hajlamossak erre az üzemek. Javaslom, hogy a tervszerüségi mutatókra térjünk vissza, bár emellett nem rossz, ha látjuk azt is, hogy az időarányos rész hogyan mutatkozik. Ruggyantával kapcsolatosan az a véleményem - bár minden vezetőben van olyan hajlam, hogy saját magát igazolja - az üzem export tervét túlteljesítette. Az uj gépek értékcsökkenési leirása jól emeli a százalékot. Ez a százalékos összegszerűség nem olyan nagy, hogy egy ilyen vállalat eredményét ennyire lerontaná, igy nekem az a véleményem, hogy hibák lehetnek itt más területen. Létszám gazdálkodás területén tapasztalható, hogy számos területen - különösen az építőiparban - alacsony létszámmal dolgoznak, ugyanakkor jelentős túlóra felhasználás jelentkezik. Építőipari üzemeink ezzel arra törekszenek, hogy alacsony létszámmal, magas túlórával magukhoz kapcsolják a munkások egy bizonyos rétegét és burkolt bérkiegészítéssel emeljék keresetüket, A dolgozók pedig szívesen túlóráznak azért, mert zömmel vidéki dolgozók és úgy sem tudnának az idejükkel mit kezdeni. Nem egy esetben ők maguk erőszakolják ki a túlórát, mert ezzel jelentősen növekszik a keresetük, viszont lényegesen többet - a túlórával - nem tesznek bele a termelésbe. Nem lenne rossz egy következő anyagban kitérni az anyag- és készletnormák alakulására, betartására. Mi is megvizsgáltuk és sok meglepetés ért bennünket. Az anyagkészlet normákkal kapcsolatosan van egy olyan törekvés, hogy maximális készletre állnak be, holott erre nincs szükség. . / .* , —-------------------í " _ _ . - ‘ ' |
