Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1957 (HU BFL XXXV.13.a/1)
1957-06-01
■mm > ÜL:- !9 " 5> - $ Mi volt az a probléma, mely visszatartott lo és lo ezreket, hogy a pártban nem jelentkeztek akkor, mikor jelentkezni kelletett és az ő érdekük volt ez. Nem unalmas irodalmat akarunk. Irodalmat, am ly hat, amely ■!. ín magam is regényolvasó, színházjáró vagyok, szeretek moziba menni, de egy bizonyos idő után a számra fogom venni a rendezőt, az írót addit, amig rend nem, lesz ezen a vonalon. Tessék nekünk jó filmeket csinálni. Ez tehát nem jelenti azt, hogy a párton belül nem lesz kritika, vélemény, nem lesz demokrácia, nem lesz vita. Elvtársak! Vitatkozni fogunk, sőt most mi kényszeritjük az idegen nézeteket vitára. Csak most még nem megy, annak elő kell jönni, elő kell rángatni őket. ^itakiül* nem leszünk, arról le kell mondani. Amikor végeztünk a vitával, összegezni kell őket, mese nincs: végre kell hajtani. Mi vissza fogjuk szerezni a pártfegyelemnek azt a szigorusá át, amely mindig jellemezte a kommunistákat de úgy, hogy azon keresztül érezni lehessen, hogy minden párttag elmondja nézetét, véleményét. A mi gondunk most az, hogy a pártépi lésnél november 4.-e után 'r~~~ L alapszervekben, üzemekben., kerületben kialakult demokratikus vezető rendszert, a szabad megnyilvánulás fogja tovább fejleszteni. N Zárójelben mondom, hogy a téziseket, a határozati javaslatot a Pártkonferenciára meri" küldöttek 5 nappal előbb fogjak megkapni, nem minden kérdést oldunk meg benne - nyitva hagyunk kérdéseket, hogy 5 napi tanulmányozás után, a küldöttek maguk hozzanak fel uj problémákat az értekezleten és azért zártuk ki onnan a rádiót, filmet, hogy ott szabadon, bátran, nyugodtan beszéljenek az emberek, mert el tudom képzelni, hogy mindig azzal rontják el a dolr-ot, mert ha elkezd egy ember beszélni; őszintén, elkezdenek filmezni és már elvágták a legőszintébb szót, mert abban a pillanatban már igazodik, akár csak mindannyian, mert gyarló emberek vagyunk és az dobja ránk az első követ, aki maga is magasabb minőséggel van és abban a pillanatban igyekszik a jobbik arcát megmutatni. ín tehát azt akartam itt elérni, hogy azok a problémák, melyek a Pártértekezlet elé kerülnek, azok megszabják a párt perspektivikus feladatát. Szeretnék még két dől. ot megemlíteni, hogy kb. lássák az elvtársak; jövő ősszel valószínűleg megtartjuk a Pártkongresszust, a következő év tavaszán megejtjük a pártválasztást és lezárul egy elég bonyolult fejezet. Nem hisszük, hogy minden politikai problémát megoldunk addig, mert ahogy a francia elvtársakkal való találkozásnál mondottam, az az anyagi vesztesség, mely érte a magyar népet, az pótolható, sokszor gyorsabban, mint az ember elképzeli, ha becsületes, jószándéku munkások, mérnökök csinálják. Ás a lelkisérelem, ami érte a kommunistákat és pártonkivülieket, annak a begyógyítása már sokkal nehezebb, bonyolultabb. Senkit annyiszor nem ért az a vád, hogy értelmiségellenes, mint engemet. Még ma is van; tegnap amikor csatlakoztam Biró elvtárs felszólalásához, rögtön mosták a fejemet, még Szabó Piroska elvtársnő is és jogosan, mert a PB. tagja. Azt mondta: "megint kiugrottál az értelmiség felé, egyoldalúan beszéltél." El kell ismerjem, hogy ez igaz, engem magával ragadott nem a szenvedély, nem elvtársak, hanem az a keserű gondolat, hogy minket a magyar értelmiség, a magyar történelem folyamán, főképpen az I.Világháború után nem először huzott csőbe, nem először árult el. Miért bizzal én abban az Íróban, akinek a népidemokrácia dobogót adott, akinek a könyvei már lo.ooo példányban jelentek meg, amit olvasott mindenki ebben az országban. Miért higyjek neki; mégis végrehajtom a pártnak azt az általános elvét, hogy minden embert meg kell menteni, akiben csak a legfikarcnyibb érzés van. | | Van itt egy másik kérdés. Nem értek az elvtársakkal egyet, hogy ebben és ebben a hivatalban nem párttag vezető van. Mi méíregyszer I
