Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Propaganda és Művelődési Munkabizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1986 (HU BFL XXXV.11.a/9)
1986
4 leivel, hétvégén pedig szinte mindan szabad időt. A család közös programjai közül a kirándulás, utazás dominál (55 %), de szerepet kap a házimunka, a telek, a közös étkezések és a TV-nézés is. Nagyon kevés viszont - az ebben a korban különösen fontos - beszélgetés. (10 %) A fennmaradó szabad időt a gyerekek baráti körükkel töltik. A leggyakoribb program a mozi, színház (52 %), a sport, a kirándulás, a disco és a koncert. A "Ki a kedvenced?" kérdésre változatos válaszokat kaptunk. A legtöbben viszont egy-egy "menő" rock, ill. popzenekaron kivül legfeljebb színészt és labdarugót neveztek meg. A megkérdezettek 80 %-a mondta magáról, hogy van hobbyja, de a válaszokból kiderült, hogy ezen a szokványos szórakozási formákat értik, (zene, tánc, mozi, kirándulás, sport.) Érdekes viszont a kézimunkázás (főleg kötés) népszerűsége. Általános tapasztalat, hogy a tanulók többsége erősen kötődik legszűkebb környezetéhez, családjához, baráti köréhez. Alig találkoztunk magányos, befelé forduló, emberi kapcsolatokat nélkülöző fiatallal. A társas egyúttlét formája, tartalma viszont többnyire a kikapcsolódás, a szórakozás. Az iskolának felvilágosító munkájával kell segítenie azt, hogy mind több családban legyen rangja a műveltségnek, a kultúrálódásnak, s ne csak a gyakran gazdagságot fitogtató nyugati utak jelentsék a legfontosabb családi programot. A tanulók iskolához való kötődése alapvetően jó. Szeretik iskolájukat, tisztelik tanáraikat, jól érzik magukat osztályukban. (95 %-nak van barátja, baráti köre az osztályból.) Válaszaikból azonban hiányzik a tanulási kedv, az iskolai eredményességre törekvés. A megkérdezettek 73 %-a közepes vagy annál gyengébb tanu' l°' CSak 24 %~uk íár valamilyen szakkörre és 38 %-uk a tanuláshoz semmit sem használ a tankönyveken kívül. A tanulók nagy része a tanulást, a tudást nem tekinti a boldogulás, legkevésbé pedig az anyagilag is nyugodt, kiegyensúlyozott élet feltételének. Pályaválasztásukban bizonytalanok, viszont kevesen akarnak továbbtanulni, a szakképzésben résztvevőknek is csak 40 %-a kíván szak-L.------------------— —-j r n
