Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1973 (HU BFL XXXV.10.a/4)
1973-03-29
A következő évre általában ilyenkor már 60-70%-os leterhelés volt számba vehető, 1972 végén azonban ennek még a fele sem jelentkezett vállalatainknál. A beruhá- i zási feszültségek feloldásával kapcsolatos intézkedések a helyzet stabilizálódása, a I beruházók jobb tájékozottsága azt eredményezte, hogy az 1973. év elején, de különösen március hónapban a szerződésekkel leterhelt kapacitás ugrásszerűen megnövekedett és ma már a tervezővállalatok 1973. évi munkaellátottsága ismét biztosítottnak tekinthető. A helyzetnek ez a megnyugvása mindenesetre az ismert változásokat, eltolódásokat már realizálta. Ilyenek voltak a kiviteli tervek arányának csökkenése, az előtervezési tevékenység arányának növekedése, minimális mérték# létszámapadás, új profilok jelentkezése, a kisebb volumenű munkák arányának növekedése stb. Vállalataink zöménél a természetes, évenként jelentkező fluktuáció segített hozzá a létszám csökkentéséhez. Általános és helyeselhető törekvés a sok éves gyakorlattal rendelkező kiváló tervezőgárda megtartása, átmentése. A létszámcsökkenés pozitívan járult hozzá a munkafegyelem megszilárdulásához. A kilépések, eltanácsolások általában az alacsonyabb fizetés# kategóriákban következtek be, ami viszont igen érzékenyen hatott az átlagbérek automatikus emelkedésére. A Amint azt a bevezetésben megállapítottuk, a beruházások hatékonyságának növelésében a tervezővállalatoknak meghatározó szerepe van. A pozitiv eredmények egyre fokozódó mértékben jelentkeznek és ma már valóban megállapítható, hogy a tervezővállalatok törekvéseinek középpontjában a korszer#ség, a gazdaságosság, a hatékonyság követelménye áll. Minden pozitívum mellett sem lehet a kérdést maradéktalanul megoldottnak tekinteni. A tervezővállalatok sok esetben kényszerülnek azokat a kívánságokat figyelembe venni, amelyeket a megbízók — esetleg túlzott mértékben — a tervezőkkel közölnek, kénytelenek alkalmazkodni számos területen az elavult technológiai adottságokhoz, és kényszerülnek kielégíteni olyan hatósági előírásokat is, amelyek nem egy vonatkozásban gátolják a korszer# szerkezetek alkalmazását. Nem tekinthető ugyan kifejezetten negativ jelenségnek, de meg kell említeni, hogy a tervező előtt az anyagi lehetőségek korlátai is fennállnak. Ezeket a korlátokat — éppen a népgazdasági realitások érdekében - a tervezőnek szem előtt kell tártania, a helyzet értékeléséhez azonban hozzátartozik, hogy számos esetben az anyagi korlátok ugyan- 0* csak gátolják a korszerőségre való törekvést. A létesítmény sorsa alapvetően az előtervezés, a tanulmány, a beruházási program készítése során dől el. Az esetek többségében ezekhez a meghatározó I jelleg# tervezési tevékenységekhez nem áll kellő idő rendelkezésre, a több variációs elemzésekre pedig nincs megfelelő anyagi fedezet. Nehezíti a helyzetet az is, hogy a megbízó gyakran menet közben változtatja igényeit, a beruházással szemben támasztott követelményeket, ami részben forrása az eredeti előirányzatok, a beruházási programban foglalt összegek s#r# túllépésének. A tervezés bizonytalanságát fokozza a kivitelezésben észlelt rendkivül intenzív ármozgás, áremelkedés is. A költségbecslések, költségvetések készítése során a tervezők informáltsága hiányos, csak nagy nehézségekkel tudnak lépést tartani a kivitelezésben és a gyártásban jelentkező ár- és technológiai változásokkal. E helyen kell megemlíteni a tervezővállalatoknál érvényesülő központi gazdaságirányítási hatást is. A tervezővállalat ugyanis - az iparral azonosan - szinte kizárólag nyereség-orientáció alapján gazdálkodik, nyereségét évről évre hatalmas mértékben növelnie kell, ami a tervezővállalati speciális költségstruktúra következtében csak a bevétel, illetve a termelékenység növelésével képzelhető el. A tervezői dijak árszintjének emelkedését kizárva kézenfekvő, hogy a termelékenység 3
