Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1981 (HU BFL XXXV.10.a/3)
1981-10-28
késve reagálunk a gazdasági életben, a társadalomban bekövetkező változásokra. Szemléleti zavarok is mutatkoznak: néhány lényeges kérdést vizsgálva pedig a helytelen beállítódás jelei is megfigyelhetők. Néhány jellemző szemléleti probléma: "A gazdaságpolitika és a vállalati gazdálkodás viszonyának pontatlan értelmezése" Ez nemcsak a vizsgálat során elkészített önértékelő jelentések felületes megfogaImazásaiban követhető nyomon, hanem a folyamatok, feladatok értelmezésében is jelen van. Szembetűnően általános, hogy a gazdaságpolitika /mint közgazdasági kategória/ jelentéstartalmát nem ritkán még a pártszervezetek vezetői, aktivistái sem ismerik pontosan. Erre utalnak többek között a "vállalatunk gazdaságpolitikája", "vállalati gazdaságpolitikai célkitűzések" megfogalmazások. Másrészt a "lebontásos" gazdasági szemlélet sajátos továbbélése figyelhető meg a meggyőző munka során, nevezetesen az érvelés alapállásában: a gazdaságpolitikai célok minden részlete a vállalat és az egyének célja kell hogy legyen. Mindez arra vezethető vissza, hogy nem hangsúlyoztuk kellőképpen, hogy a gazdaságpolitika makroölconómiai kategória, a gazdálkodó egységeknek nem "gazdaságpolitikája", hanem vállalati politikája, stratégiája van, melynek céljait és korlátait a gazdaságpolitika szabja meg, és feladataikat az irányitási-érdelceltségi eszközrendszer által teremtett mozgástérben kell megvalósitaniok. E szemlélettorzulásban nyilvánvalóan szerepet játszik az is, hogy az agitációs és propaganda munkában ; hosszú ideig csak az általános összefüggések szintjéig foglalkoztunk a gazdaság kérdéseivel, nem volt ritka /ma sem szűnt meg!/ a célok, elvek közhelyszerű, sablonos hangoztatása ós nehezen indult meg a népgazdasági követelmények "apró pénzre váltása". "Az in+enziv fejlődési szakasz egyes gazdasági megoldásaitól, je-I ra lensógeitől való idegenkedés" Konkrétan példázza ezt az a felfogás, amely elhamarkodott döntésnek, szervezetlenségnek minősít reform-jellegű intézkedéseket, miközben sérelmezi, hogy "több dolognak ma az ellenkezőjét kell ma- I 1 ÁM I I ^ "" "~L j
