Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.10.a/3)
1959-01-06
■ I / ..-rr0. ■ ■ : 7*7:7* v -/> ''.%-jí ~ • u v , . ■• . ' |i;:’ c ‘> ‘>-* p — — * a nyilt formákról mindinkább visszavonultak. Ez természetesen a fő pozitivutf, hogy nem jelentkezhetnek nyíltan, hiszen lelepleznék magukat azonnal. Ez a visszavonulás ugyanakkor azt is jelenti, hogy egy kisebb része, akiket nem győztek meg sem a tények, sem a két év eredményei, nem adták fel elveiket. Ezért sokkal nagyobb gondot kell forditpnunk a burkoltan, kendőzötten jelentkező revizionista nézetek leleplezésére. De ugyanakkor nagyon ügyelnünk kell arra, nehogy a revizionizmus bélyegét süssük olyanra* aki meg meri mondani véleményét és abban téves nézetek is vannak. Ha igy járunk el, akkor mindent megteszünk annak érdekében, hogy az emberek ellentétes véleményeiket is meg merjék mondani. A revizionizmus a kerületben elég sok hivatalban, intézménynél megfelelő talajra talált ós az elmúlt 2 évben a kerületi Pártbizottság, j-s az alapszervek energiáját ez a harc kötötte le. Az egyetemen, a tudományos és kulturális szervek dolgozói között és más értelmiségi körökben is Lukács Györgynek voltak a hivel, az ő nézetének hangadó követői. És ma részben ezekben a körökben, részben móg máshol is a revizionizmus iránt táplált szimpátia vagy azzal való egyetértés szintén a Lukács kérdésben jelentkezik. Jelentkezik pl. olyan véleményekben "Lukács követett el hibákat politikai kérdésekben, de ez nem vonatkozik teljes munkásságára, elsősorban esztétikai, filózófiai munkájára", vagy "Lukács miért nem állhat ki és fejtheti ki véleményét, a nyilvánosság előtt". Mellesleg erre már Lukács a párt részéről móg tavaly fel lett szólítva ós móg sem állt ki. Ezekben a véleményekben azonban az tükröződik elsősorban, hogy általános pértvitát akarnak kierőszakolni amely minden figyelmet erre irányitana. A Végrehajtóbizottság legutóbb tárgyalta az ideológiai harc helyzetét néhány értelmiségi jellegű pártszervezet munkájában. A jelentésnek egyik igen tanulságos része tartozik ehhez a kérdéshez. A jelentés megállapítja, hogy a Lukács iránti szimpátia, a vele való burkolt nem nyilt egyetértés, olyanoknál is megnyilvánul, akik Lukácsnak egy müvét sem ismerik, még politikai nézeteit sem nagyon, csak egyet tudnak, azt hogy Lukács szemben áll a párt politikájával ós ez az ami elegendő ahhoz, hogy mögéje felsorakozzanak ós lobogónak tekintsék a párttal szemben. A párttal szemben állók - ós különböző okoknál fogva szembenállók - ellenzéki magatartásuk igazolásának és platformjának a Lukács elveit tekintik. Ebben a kérdésben van bizonytalanság egyes pártszervezeteknél is. Elég hosszú ideig tulajdonképpen 1958- derekáig bizonyos fokig egyhelyben topogás volt azoknál a szervezeteknél, ahol munkájukból adódóan az élen kellett volna, hogy járjanak az ideológiai harcban, a revizionizmus leleplezésében. _ A _ r