Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1975 (HU BFL XXXV.10.a/1)
1975-02-15
Í felfe„ foglalkozott a ItZSTjZL- f kapacitás miatt. A nyomdaipar politikai ás gazdasági v ^ ^ me^LStenövek°e«se mellett^mékelk színvonala, munkájak hatékonysága dina-Gazdaságpolitikal céljaink egyre erőteljesebben azt követelik, hogy a hayni ter~ % m Z hwsA javításával jobban közeledjünk a világpiac, árarányokhoz es a ráfordításokhoz. Ismeretes előttünk, hogy ugyanakkor a part es a or mány az árszínvonal viszonylagos stabilitására törekedett es törekszik. z nyilvánvalóan csak úgy volt lehetséges az eddigiekben hogy a ^ menő és most már huzamosabb ideje tartó nagymértékű áreme kedést nem engedtük érvényesülni a belföldi fogyasztói árakban. Nem kell talon -agyarazni hogy ennek érdekében a költségvetésnek folyamatosan jelentős támogatást kellett Sok példa van arra, hogy a kerületi kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek a párthatározatoknak megfelelően igyekeztek szolid árpolitikát folytatni es sok helyes kezdeményezésük volt négy év alatt. A kerületi kereskedelem pl. határozottan törekedett az olcsó cikkek választékának bővítésére, sőt részleges és időszakos árleszállítást is gyakran hajtott vegre. Ez utóbbi persze nemcsak kerületi jelenség. Az intézkedések mégsem tudták a korszerű és egyben drágább - néha indokolatlanul importált - termékek árszinvonalemelő" hatását ellensúlyozni. Az 1972. évi novemberi KB határozat után még inkább törekedtek arra, hogy a realizált nyereség forrása a növekvő" forgalom és a költségek csökkentése legyen. A kereskedelem hálózata és technikai felszerelt- Hl sége azonban kerületünkben nem elég korszerű, ez fékezi a forgalom volumenének növelését. Időszakonként problémák vannak az ipar és a kereskedelem együttműködésében is. Közismert, hogy a párt és a kormány életszinvonal-politikája az elhatározott program alapján megvalósult. Központi intézkedések növeltek az építőipari és közlekedési dolgozók, a pedagógusok, az egészségügyi, az államigazgatási, az igazságügyi és egyes tudományos-kulturális intézmények dolgozóinak beret. A legjelentősebb munkáslétszámot foglalkoztató kerületi épitőipar a Minisztertanács határozata alapján a szakmunkások és művezetők "bérét minimálisan 6,5%kal, a segédmunkások és betanított munkások bérét pedig minimálisan 3%-kal emelte. Ez elősegítette a bérarányok javítását. I A határozat előírta, hogy kivétel nélkül minden munkás és művezető" részesüljön a béremelésből. Kerületünk tiz vállalata közül hat vállalat 3-4%-kal emelte bérszínvonalát és a legkisebb fejlesztés 2%-os volt. A bérfejlesztést a vállalatok saját erejükből oldották meg az 1972. novemberi KB határozat után. így 1973. év végén a magas- és mélyépítő munkások átlagos évi bére elérte a 27-31 ezer, a szakipari munkásoké a 33 ezer forintot. Egyes épitőipari szakmákban (kőműves, ács, vasbetonszerelő) az emelkedés mértéke az átlagos szakmunkásbért is meg-Kisérlet céljából kerületünk 3 vállalata, a korábbi átlagbér-szabályozás helyett, a bértömeg-szabályozás rendszerére tért át (Kavicsbánya Vállalat, Üvegipari Müvek, Magyar Hutőipar). Tapasztalataink szerint a bértömeggazdálkodás a műszaki fejlesztés és a létszámgazdálkodás hatékony ösztönzőjének bizonyult, előnyei . . . _ _ —. . fa S'
