Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1977 (HU BFL XXXV.9.a/3)
1977-12-20
j ^ 1— ' i u ------■ 1 ’kp " ii ii ■■ !■)■' ^ 1 " 1 1 • * X ».„Vl-,V*-ra;'í '• ■ >'••' "•• '■■' ' te ’•■’ • 5 « •>*> 1 ! 2 *••'•’’ * * 1 ''V ‘‘ * e fefefrá ti . ■ ' * * f , , t • , . UWffrl.ffTtiaawaa . ?- 3 -Mezei Barna elvtárs: Somogyi elvtárs előadása nagyon sok gondolatot ébresztett az emberben. Egyik legfontosabb kérdésnek tartom, erről Somogyi elvtárs^is beszélt, hogy az általános irányelveket, célkitűzéseket vállalatonként és vállalaton belül a különböző szinteken konkretizáljuk. Ez a legnehezebb feladat és talán a legsúlyosabb feladata ebben a közép- és alsóbb vezetőknek van, ott a legnehezebb a követelményeket a feltételekkel összehangolni, ennek megfelelően egyes brigádoknak, egyéneknek konkrét feladatot adni a teljesítés érdekében. Ez hosszú éveknek tapasztalata, próbálunk ezen az utón haladni és még mindig nagyon sok tennivalónk van.^ 1977 évi eredményekről nem akarok beszélni csak annyit, hogy tőkés exportunkat az előző évhez képest 33 %-kal növeljük ugy, hogy a dollár Ft. kitermelési mutató javul és az eredménytervünket kb. 40 %-kal teljesítjük túl. Ezt a kettőt azért említem, mert ennek az eredménynek elemzése so-Y rán egyértelműen kiderült, hogy legdöntőbben ehhez az eredményhez a termékszerkezet korszerűsége járult. Régóta foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Ez rendkivül összetett, bonyolult kérdés. Vállalati szinten azt meghatározni, hogy népgazdasági szinten a termék gazdaságos-e vagy nem egész egyszerűen vagy lehetetlen, vagy nem elég pontos, vagy rettenetes utánjárást kíván. Mi pillanatnyilag vállalati szinten tudjuk megállapítani a gazdaságosságát. A közeljövő feladatai közé tartozik minden olyan vállalatnál, amely jelentős tőkés exportot bonyolít le, hogy az ilyen számításokat a legfontosabb termékeire megcsinálja. Amikor kezdtük a termékszerkezet alakítását elsősorban az értékmutatókra alapoztunk, aztán jött az 1974-es árrobbanás ós az értékmutatók használhatatlanná váltak a korszerűség megítélésének szempontjából. Akkor fokozatosan rátértünk a műszaki, gazdasági kritérium rendszerének vizsgálatára. De ez nem mindig egyezik meg a jelen érdekével. Egy-egy uj termék bevezetésénél nagyon jól tudjuk, hogy az első években nem fogja javitani a vállalat jövedelmezőségét akár milyen jól van előkészítve. A piacon való elhelyezése is probléma, nem tud hirtelen felfutni. Bizonyos értelemben az embereknek a jelen és a jövő összhangját kell megkeresni. Stratégiánk változatlanul legfontosabb kérdése a jövő termékszerkezet alakítása, ennek szolgálatéba állítunk mindent. Y Az 1978 évi tervünk a hatóságok és a IV.kerületi Pártbzottság elvárását is kielégítik. Három az a fő terület, amelyre a párt- tömegszervezetek és a gazdasági vezetés koncentrálja az erejét. Egyik a tőkés export árualapok növelése, a másik az élőmunka hatékonyságának növelése, a harmadik a beruházási tevékenység javitása. Vállalaton belül elhatároztuk, hogy a munkaerőt igyekszünk oda átcsoportosítani, ahol a leghatékonyabban használható fel. A munkaerő átcsoportosításnak nemcsak vállalaton belül, hanem népgazdasági szinten is végbe kell mennie. A szabályozó rendszernek kell ilyen irányba hatni. Véleményem szerint az 1976. január 1-től bevezetett bér- jövedelem^szabályozás, amely teljes mértékben nivellál és ezt még bérpreferenciával is támogatják oda vezet, hogy a népgazdaságon belül a munkaerő elhelyezkedése nem megfelelő, néma népgazdaság érdekeit szolgálja. Ezen most 1978. január elsejével bevezetett szabályozó módosítás segíteni fog, de az eredménye csak 2-3 év múlva jelenik meg. De nemcsak a jövedelem és a bér a döntő kérdés, hogy a dolgozó milyen munkahelyet választ, sok egyéb tényező is van. Kiemelném a szociális ellátottság és a munkahely, környezet kérdését. A beruházások kérdéséhez. Elsősorban a vállalatoknak kell az előkészítést javitani, a beruházási tevékenységet meggyorsítani, jobbá^ tenni, de sok nehézségbe ütközünk. Pl. 1975-ben rendeltünk a Lampart-tól
