Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1980 (HU BFL XXXV.9.a/1)
1980-02-16
van pénzünk, csak azt firtattuk, hogy mire van szükségünk és ez két dolog, ami egyre inkább összekapcsolódik. Ezt különben mindenki a saját egyéni háztartásában nagyon jól tudja csak hajlamos elfelejteni azt, amikor vállalati, vagy népgazdasági szinten próbál célokat megfogalmazni. Talán még az is egy jellemzője volt az elmúlt időszaknak, hogy nem volt olyan egyenletes a fejlődés, mint a IV. ötéves tervben. A IV. ötéves tervben valahogy egy egyenes rendet tudtunk kimutatni, évről-óvre fejlődött mindenki. Az elmúlt időszakban egy kicsit mellbe vágott minket, hogy hát voltak vállalatok, amelyek rendkívül jók voltak, mások rosszak, hullámossá vált a fejlődés. Én azt hiszem ezt meg kell szoknunk a jövőben, hogy nem lesznek egyenletesek a fejlődések. Nem kell kétségbe esni, ha egy vállalat az egyik évben kiváló vállalat, vagy élüzem, a másik évben nem sikerült olyan jól a munkája. Azok esnek kétségbe vezetők, akik fent vannak, azt mondják innen már csak lefelé lehet menni. Aki lent van örül, hogy a mélyen vagyok majd csak felfelé juthatok. A lényeg az, hogy mi az általános tendencia, ami főleg az előrelépés legyen ós ne a hátrafelé menet. Itt szemléletünkön változtatnunk kell. Nagyon egyetértek Somogyi elvtárssal, amikor a téves nézetekről beszélt, hogy azért mert egyik évben egy vállalat nem ér el olyan eredményt, amit elvárunk az nem biztos, hogy tönkrement, azt szét kell szedni, mert a következő években megcáfolhatják az életben az eredmények és utána nincs aki jelentkezik, hogy én mondhattam, hogy ezt csináljuk. Mindig az eredményeknél jelenünk meg ott aztán van elég jelentkező, aki kihúzza a mellét, ne ugya ebben án is benne voltam. Összességében azt mondhatjuk, hogy az eredményeink kb. 4 pontban foglalhatók össze. A népgazdaság egyensúlyát javító tevékenységünkjavult. Büszke vagyok arra, hogy a mi kerületünkben sok egység, sok vállalat van, de amit importál ahhoz szükséges valutát kitermeli. A jelentésben olvashatták, hogy ez kb. 180 millió dollárnak felel meg. Ha mindenhol ezt mondhatnák ma, akkor az egyensúlyai nem lenne olyan gond. Az, hogy mi > ezt mondhatjuk mégis csak egy siker. Jelentős volt az állóalapoknak a korszerűsítése is, bár az igaz ami a jelentésben van, hogy ezt nem tudtuk még kihasználni, mert hisz mindenki tudja, ha belép egy uj eszköz alihoz hozzá kell szokni, az uj eszközöket meg kell ismerni, meg kell tanulni kezelni és kell 2-3 év mig abból kijön az, amit várunk tőle. Tehát itt egy kicsit türelmesebbnek kell lennünk, mert ennek az eszköznek, amit mi most beruháztunk ennek kétségkívül meglesz az eredménye. Én ebben vagyok a legbiztosabb, hogy ez eredményt fog hozni. Eredménynek tartom, hogy a termékszerkezet ebben az időszakban nagyon javult az elmúlt 5 évben, másképp lehetetlen lett volna azt elérni, hogy 7 milliárdból 3,5 exportra menjen. Ha körülnéz mindenki az üzemében, akkor csodálkozik, hogy mennyire megváltozott 5 évhez képest az, amit termel. Negyedik sikernek tartom azt, hogy alkotó légkört tudtunk ebben a kerületben kialakítani. Németh elvtárs mondta, hogy vannak helyek, ahol nem merik a véleményt megmondani, biztos ilyenek vannak. Én ahány értekezleten részt vettem ilyennel soha sem találkoztam. A hatékonyság, nyereség javításával kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznék. Nagyon nehéz ebben a témában általános irányelveket kialakítani, mert itt mindenki tudja, hogy ez gyáranként, vállalatonként változik, hogy itt mit lehet tenni. Egyre bonyolultabbá vált az élet és nem lehet már általános irányelvekkel operálni. Nagyon igaza volt Földes elvtársnőnek, itt már konkrét dolgokat kell mondani, kilóban, méterben, röfben, mindegy miben, de ugy, hogy mindenki megértse neki mit kell t®nni. Itt a hatékonyság növelésének az az alapja - és ezen nem is tudnánk vitatkozni - hogy a termelőmunka folyamata biztosítható legyen. Magyarul legyen anyag, L - =J I • IIM1 » '- 39 -
