Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1978 (HU BFL XXXV.8.a/3)
1978-03-21
( Az üzemekben alaposan fel kell mérni a helyzetet, üzemekre, raühelyrészekre differenciáltan, sajátosan, - meg kell értetni az emberekkel, hogy mi az amit a KB. a határozatában leszögezett, mi az amit a kerületi Pártbizottság jóváhagy ós milyen feladatokat ró a pártszervezetekre. Lehet ez iqgyszerü program és ezt meg kell értetni a dolgozókkal. Erre hivnám fel a figyelmet. Bodnár elvtárs: Karácsony elvtárs előadásában hallottuk, hogy a kerületben lévő ipar szelektiv és intenzív fejlesztés politikai feladatai melyek. Azzal is tisztában vagyunk, hogy az intenzív szakaszra való áttérés egyig előidézője a munkaerőtartalékok kimerülése, mely a további előrelépésünk, dinamikus fejlődésünk gátjává vált. így az intenzív szakasz egyik fő segítőjévé a szelektiv iparfejlesztési politikánk javítása magasabb szintre való emelése vált szükségessé. Kerületünkben is található olyan építőipari vállalat, - gondolok itt a Tégla- és Cserépipari Vállalatra, melynél gazdaságtalan termelés önhibáján kivül az egyik oldalon nyereség nélküli tó zárás a másik oldalon, meghatározza és megkérdőjelezi a vállalat létjogosultságát. Az ilyen termelés vajon kinek jó? Sem a népgazdaságnak, se a vállalat kollektívájának. Itt kellene belépni, mint szabályozónak a szelektiv ipar fejlesztési politikánknak, ha az ágazat illetékes főhatóságai egyértelműen letennók a voksot a szelektálás, vagy jz olyan fejlesztés és árpolitika mellett, mely e kollektívát nem kényszerítené arra, hogy minden év vegén deficittel zárjanak és kölcsör adományokból fizessenek, ha fizetnek nyereséget. Nem koldusok ezek az elvtársak, hogy más hibájából könyörögniük kelljen azért, hogy az egész évi fáradságos, nagyon nehéz és rossz körülmények között végzett munkájuk eredményét valamilyen formában elismerjék. Ez a szocialista gazdaságpolitikától idegen, a döntés elodázóinak kényelmességéből származó nemtörődömség egy egész kollektíva sorsát, körülményeit teszi mind egyre nehezebbé és kilátásta' lanabbá. A másik ilyen vállalatunk, amelyről szót ejtenék a Pamutnyomóipari Vállalat, amely ugyan nyereséges,^ de a gondok egy más tó megközelítésben itt is az iparág főhatóságainak elodázó, halogató, a helyzetet nem elég mélységében elemző értékelése, és döntéshozatala végett a vállalat kollektívája, mind nehezebb helyzetbe kerül. A fizikai létszám csökkenés a legnagyobb t iparágon belül. Ezen belül is vannak szóródások. Goldbergergyár 9,5 %, Pamutkikészitő 2,8 %, - ez a helyzet azután odavezet, hogy idegileg megromlott, kapkodó,egymást piszkáló, szekirozó, feszült helyzet alakul ki, ahol az embereknek nincs kedvük dolgozni. Megkezdődik a vándorlás. A szocializmusnak nem idegroncs emberekre van szüksége, hanem olyanokra, akik § szocializmust megfelelő intenzitással és jókedvvel építik. Éppen ezért az iparág felelősei ne csak az eredményeket nézzék, mert az nem biztosit mindig számukra reális képet. Igaz, hogy a PNYV 267 millió nyereséget tervezett ( be és hozni is fogja, ha egy mód van rá, de ne siránkozásnak vegyék, ha felhii&ik a figyelmet arra, hogy azt milyen körülmények között kell hozni. És hogy az a kollektíva perspektivikusan milyen helyzetbe kerül, hisz a létszám napról-napra fogy. A szakmunka ós a segédmunka közötti különbség ma már majdhogynem megszűnt. A szakmunkás is kocsi tologatóvá vált. Ez viszont olyan helyzetet alakit ki, hogy ha elkezdődik a szak! U •/• > -2-
