Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.8.a/3)
1966-07-28
éa ma„alacsonyabb munkakörben dolgoznak, ez elég sok, - éa ezek eléggé sokat„hangoztatják a saját keresetük csökkenésének mivoltát, s ez eléggé hangadóvá teszi őket ebben. Nagyon kevés az, aki valóban munkás volt és 2-ezerről 2.5oo-3*ooo~ re nőtt„a keresete. Ismerők ilyent magam is, de ez elismerten jó munkás,„a családi körülményei is jók, a fia is keresőképessé váltj, személyautója is van. Ilyen ia van, de ez csak a munkában részüket legjobban kivevő embereknél fordul elő. De ez nem tükröződik a munkások tudatában annyira, mint az olyan hatás, akinek esetleg az elmúlt négy év alatt a keresete csökkent 800, vagy ezer forinttal, mert akiknek emelkedett a keresete, azok. szinte hallgatnak. Persze tudjuk, hogy a nominál-bérek változása közel sem tükrözi a valós helyzetei; hiszen sok, más bérek is járulnak hozzá. Az egész bérkérdésnek az ilyen módon való propagálását is fontosnak tartom, mert teljesen helytelen nézetek, az ilyen helyzetekből adódnak. Általános, hogy a nominál-bér emelkedését nem veszik észre, a fo^ lyamatos,egyenletes növekedést nem értékelik annyira, mint az inkább kiaebb-nagyobb stagnálás után bekövetkezett nagyobb emelkedést. Másik, ami.t megemlítenék az az óhaj /és a munkásokban ez a tudat egy?® jobban erősödik/, hogy valamivel gyorsabb nominál-bér emelkedés jó lenne-, mert az árak elég gyorsan emelkednek, igy helyesebb lenne a nominál-bér nagyobb emelése ia. Hasonlításként említeném, hogy 4 évvel ezelőtt általában a többségnek az volt a véleménye, hogy ne legyen nominál-bér emelés, inkább legyen árcsökkentés; de ez megváltozott, mert látj&l* hogy az árakat úgy sem lehet a teljes stabilitás szintjén tartani, A„munkások legnagyobb része, inkább a lehetőségekhez képest történő felméréseket tartja szükségesnek, ösazehaaonlitanak bennünket a „többi mellettünk lévő, de a kapitalista országokkal is. Általában a lehetőségeket nagyobbaknak tartják, mint amennyire ki vannak használva. Szükséges ezért, hogy jónéhány területen vessük fel a konkrét lehetőségeket is. Úgy gondolom„az új mechanizmus is ad egy pár# ilyen tapasztalatot. A lehetőségekhez való mérés teszi azt, hogy a „munkások nem értékelik eléggé a múl thoz képest történt fejlődést. Kiss elvtárs említette a relativitást és itt már meg is van a problérra oldva. Ilyen szempontból mi is találkoztunk kérdések felvetésével, akármilyen lakás- szociális, politikai vagy eszmei kérdéshez is nyúltunk. A lehetőségekhez való mérésre nagyobb gondot kell fordítanunk, amely nagyobb perspektívát is jelent, mint a múlthoz való mérés. Tegyünk különbséget a cselekvési /aktivitás és passzivitás/, megnyilvánulási kérdésekben is. A cselekvésre való ráhatásnál eleggé érződik, hogy a munkások jelentős része a cselekvésben, a lehetőségekhez képest, kevéssé vesz részt. Az itt felsorolt „kérdések elég sok problémát vetnek fel és csak arra szeretnék rámutatni mindezzel, hogy nagyon sok más is van abból a szempontból, amikor a munkásosztály helyzetét vizsgáljuk, /Jkv.: Kov./ Kádár elvtára: Túl Kos szú idő' után lett foglalkozva ezzel a témával. Előbb kellett volna ezt a témát elővenni. Igen nagy az a fejlődés, amely néhány év alatt következett be. A fejlődés alatt elért jó dolgokat tovább kell fejleszteni, és a hibákat előidéző okokat pedig meg kell keresni és ki kell dolgozni azok megszüntetésének módját, 7 f ■ • ■ ni**-... é
