Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1964 (HU BFL XXXV.8.a/3)
1964-07-15
i ' Többen szólaltak fel a munkaerő-helyzetünkről. ^zthiszem, ezzel mindenki igy, vagy úgy kapcsolatban van legyen politikai vagy tomegszcrvezeti, ill. gazd-i funkcióban. Tónylegecen az a helyzet , hogy "ráolvasásokkal", meg különböző szankció k’.rnl nem lehat est megoldani, hanem ténylegesen azt kell követnünk, hogy a mi munkaerő-móri egünk feddje azokat a terveket, amely eket .előirányoztunk. Az nem baj, ha ez egy kicsit feszes, mert az reális ; de, ne legyen irreális ! A műnkatörvénykönyvét mostmár módosították, de reméljük, hogy a közeljövőben ez meg is jelenik. Pl. az I.fokú fegyelmi hatosáig, a művezető, főművezető lesz; azután az áthelyezés alacsonyabb munkakörbe, nem időszakos, hanem állandójellegű is lehet; azután kevesebb kedvezményt kapnak a "vándormadarak"; azután a Bíróság nem fog munkaügyi kérdésekkel foglalkozni, az o legnagyobb örömükre. Tehát, ez is bizonyosmértékig valamit fog változtatni; de, meg nem oldja meg teljesen, ezért szükséges másik megoldás is. Igaza van Gsikesz elvtársnőnek, hogy ne kerüljenek a párt- és tömegszervezeti vezetők a jogtalan követelésekkel előállók uszályába. Igaza van abban is, hogy a Kakuk elvtársnő behozott egy "munka 14 parancsolata" cint! röpplapot, amely nyomdai úton lett njőállitva. Felolvasom ezt nem terjesztés végett, csakhogy lássák az elvtársak, mivel foglalkoznak egyesek. Tehát ez az,' amit térj észtgetnek, nyilván nem egy példányban készült, mert még máshonnan is kaptunk ilyent, igy másutt is fogalomban van. Felmerül a kérdés, hogy milyen ott a munkafegyelem, ahol ilyesmit ki lehet nyomni. Felvetették itt az elvtársak a túlzott türelem problémáját is. A magam részéről sem- vitatkozók, hogy egyes esetekben a túlzott türelmet tanúsítottuk. De, tegyük hozzá, hogy kádermunkánkra, nem ez a jellemző! Pl;, ha az apparátus cserélődését nézzük, már nem mondhatjuk ezt! Itt, csak egy néhány emberről lehet szó, de meg kell mondani, hogy igenis, ez a néhány ember is súlyosan nyom a latba. Azonban az, hogy a türelem egyik-másik embernél csődöt mond, az nyilvánvalóvá válik; de, ahol ez eredményes, az a köztudatban nem jelentkezik! Én legalább annyi esetet el tudnék„mondani, ahol ez eredményre vezetett, s legalább ennyit a túlzót tsagra is lehetne mondani. De, magában az a felfogás is helytelen a pártmunkában, hogy TÚLZOTT. A kommunista erkölcsöt sértő emberekkel szemben amikor fellépünk, úgy néz ki, hogy akkor meg is kapjuk a megfelelő támogatást. De, van olyan tapasztalat is, hogy amikor valakivel elkezdünk jobban foglalkozni, akkor olyan siránkozás kezdődik, hogy meggondoljuk többször is, hogy mit tegyünk. Sokszor a iB, a„választótc fórum ele kell hozni az ilyen kérdéseket, r merfc igy„tárgyilagosabban tudjuk eldönteni a kérdéseket. • A icommunis ua raunlcastílust illetően, Sólci elviárano felvetette* nogy ne kiáltsuk ki jellemzőnek az őszintétlenséget, mert ez valóban nem„helyes. Pártmunkásaink őszintén helyeslik azokat a tevekenysegeket, amelyeket végzünk. Tény, hogy vannak a pártmunkások kozott oszmtetlen emberek és es nem jó, mert l-l" hlyen ember, egész pártszervezet életét béníthatja meg. De ezt sem lehet "ráolvasással", hanem ezt is türelemmel''kell'megoldana; 3 azért sem lehet est ilyen módon megoldani, mert a saját, munkánkat nem akarjuk összerombolni. ??ÍküZ;SVtársn?A3 beszélt arrdl* Hogy kicsit nézzünk hátra íU it llhJá ^renezessel együtt tegyük meg. Ezt, rendszerint +1G Grz1°?S .a beszámolóból az eredmények taglaluoáv^amüíy^szinte mar hiba is. Ezt el kell fogadni, de S C ettol» ^t eredetileg olyan elképzelés volt, ni ahrnm Vy0 c 1SSí0n beszámoló; de, ha részletesen taglalni akarom a kerdesexet, akkor az lényegesen hosszabb időt igényelma, inkább azt a célt szabtuk meg PB-i ülésünknek, hogy dobban azt s\ az akadályozó tényezőket vessük fel, amelyek vannak és^a feladatokat /X) \ flHHF y#fe^wi»e8WiNa»eitomeiae3ei í 1 3 '
