Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1964 (HU BFL XXXV.8.a/3)
1964-07-15
ŐV-.-K.^ü:--;ü■■:--4-pV;vj:/üürY-r;;:^!;;: v^-^;;-;ív:-?Vüv^^vű^;^ -f.■ -:/v=ü:YY-y-v;i::=Y■ :■;=H-^= "to ■■'-;ííü3'v:;:■ w'/r-^ ♦ 9/ * ~ 1.4. ** i * szabjuk meg, minthogy a munkánk értékelésébe menjünk bele. Csikesz elvtársnő, amit a közéletünkről szólt és amit mostanában is teszünk, azt nem azért tesszük, hogy elbagatelizáljuk e kérdést. De, sajnálatosan néhány ilyen vonás eléggé rányomja bélyegét az emberek hangulatára, ha a közéletben ilyen torzulás van. Nem véletlenül „tesszük szóvá, ha„egyik-másik munkatársunk eltér azoktól a normáktól, amelyeket pártunk a tagjai számára megjelöl, mert a túlzott élv-hajhászással, előnyök szerzésével találkozunk; s„„a kiküszöbölés egyik módja az is, hogy többet szólunk az ilyesmiről, Helyes lenne, ha a taggyűléseinken is többet beszélnének ezekről, mert sokszor már ez is visszatartó erejű lenne, ill. visszatartó hatást ér el. A XX. Kongr-on is felmerült, hogy a kommunista erkölcs különböző vonásairól készítsenek-e ilyen alapvető kódexet a kommunistáknak. Ezt, azután elvetették; de, érdemes erről szólni, mert vannak elvtársak, akik azt hiszik, hogy már mindenki úgy él, mint ők és nem értik meg, hogy vannak emberek, akik 3x3 méteres szobában élnek, s az ilyen ember sokszor kiabál, ideges és az ilyen kérdésekkel a párt kommunista tagjainak foglalkozni kell !! Ezt is sokszor mondani kell!, mert úgy néz ki, hogy erről sokszor megfeledkeznek ! ! • Tudomásai kell vennünk., azt is, hogy nem mindenki adja azt a munkát, amit kívánunk; de, adja azt az értékű munkát, amire képes. Latnunk kell, hogy egy-egy ember nem tudja azt az eredményt elemi /sokszor nehéz, fáradságos munkával/, amit egy másik fele annyi idő ráfordítássál elér. Sokszor a hibák megállapitásáig eljutunk, de éppen az értékelésnél, nem határozzuk meg a végrehajtás módját. Tehát, egyet kell értenünk azokkal az elvtársakkal, akik kérik, hogy a módszerek atadaöat sokkal jobban kell szorgalmaznunk, mintahogy azt eddig tí o u u uk # A bírálat kérdésével kapcsolatban; úgy érezzük, a VB helyére .ette ezt a kérdést. Volt olyan belső apparátusi értekezletünk, ahol azon vitatkoztunk, hogy legyen-e konkrét, személyhez szóló ez a biralat. A VB-n tisztáztuk, hogy igenis legyen konkrét, személyhez szolo; de, hogy ezt mikor tesszük és hol, azt igenis a VB-nek, a megfelelő testületnek el kell dönteni. Amikor pedig az ylyan négyszemközti beszélgetéssel nem érjük el a megíÜLelő célt,„akkor vigyük kollektíva elé, hogy hassunk rá az emberre, z—-. jlkT vigyünk a kollektíva elé!? Az egyén hibáinak a tanulságait. Az a nagyüzemi titkai' is jelen van itt, akiről szólíam? mosTminek hozzuk ki nevszerint? Hát, megbeszéltük vele négyszemközt, minek szegyemtenenlc meg az elvtársat, hisz megértette a dolgot. EE ?S C3a? u l^laágát hoztuk ide a PB elé. Az emberi érzelmekkel nem lehet játszani, s ez nagyon lényeges dolog. Kadar elvtárs, amit felvetett, hogy a párttitkárt leváltjuk és az igazgató marad; ebbe azért nem bonyolódók most bele, mert ie~ van.®Sy ilyen „vitánk. Konkrétan, a Pamutkikeszitőben 1elv"Tarsat levaltottu/k és a tömegszervezeti vezetőt, a mít' szerve nem vált ja le; ugyanis nekünk nincs jogunkban más tomegszervezeti vezetői leváltani. ííb mÍLnd^árt válaszolok Bodri és Kádár elvtársaknak is, mert i?+??£+I5nL1d?» nektok nincs jogunk leváltani őket, csak javasbű tL w? • e?ri5 az adlarai szervek vezetői felé, és nem is Hv? 8 Hogy minden esetben igazunk van, njben az esetben talán azért érezhetjük mégis, hogy igazunk van aZ ügyet» Hosszú érákat töltöttünk el a * i író,!*)Háti anyaggal, s a megállapítás helyességére nagy súlyt hema8ik 8zerv pedig C3ak szubjektív alapon dönt. Magam 0n nem1 fogok pnesztizs-kérdést csinálni ebben a doíop-bnn helyesnek3“f?TMkkoíaíiaLrfJgjSknhozniBadv3ííllt(5t! ílstuíetüN^ • 7 • m m ~ jf.
