Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1962 (HU BFL XXXV.8.a/3)
1962-08-19
J ' '"•"'Wl mtaBmarnttmam snts***- *. * ■. v — 3 — » Egész riasztó példája ennek az, amikor a tartalékalkatrészek forgóeszköz noimativáját az állóeszközök bruttó értékének egy megadott százalékában állapítják meg a Magyar Pamutipar egészére, tehát fonódára, szövődéi re, vigognefonódára, fonalkikészitő üzemekre és nyomókikészitőgyárra, akkor, amikor az említett vertikális fokozatok mindegyikének egészen más az állóeszköz igénye és egész más a mondjuk 1 millió forint állóeszköz bruttó értékre eső termelési értéke. Ezen a területen még a módszereknek hallatlan mértékben finomodnia kell, hogy a kölcsönös bizalom a Bank és a vállalat között helyreálljon és ne legyen az, hogy a vállalat vagy oktalanul belekényszerül anyag, vagy alkatrész selejtezésbe és megsemmisít népgazdasági értékeket csak azért, hogy a Bank erős kezétől és növekvő kamatterheit 61 megszabaduljon, ami szerintühk bűn a népgazdaság ellen, vagy pedig bizonyos készletelemekből olyan alacsony állománya van, amely zökkenőmentes üzemmenetet nem képes biztosítani. Ehhez a témakörhöz tartozik kifejezetten a nyom ókiké szi tőgyárak viszonylatában a festék és vegyszer ellátás kérdése. Minden nyomokikészitőgyár tudatában van annak, hogy devizaellátási lehetőségeink rendkivül korlátozottak, e téren az iparvezetésnek, a külkereskedelmi tárcának egyaránt nagy-nagy nehézségeket kell állandóan leküzdenie. Mégis azt látjuk, hogy a jelenlegi festék és vegyszer rendelési rendszer minden, csak nem logikus. Az a puszta tény, hogy a festékek és vegyszer átlagos előrendelási ideje a tárgyidőszakot megelőző 75 nap és a tényleges festék és vegyszer igény esetleg csak negyedév közben jelentkezik, elképesztő készletalakulásra kényszeríti a vállalatot. Stabil gyártmányprofil és ezen belül az összetétel ismerete nélkül festékeket megrendelni tulajdonképpen nem is lenne szabad, mégis az említett időmerevség miatt egészen egyszerűen valamilyen statisztüfii, inkább rutinból fakadó, mint sen átgondolt gyakoriság alapján kerülnek beállításra az egyes téttblek,ezek1öbb-kevesebb szerencsével, ha márkában nem is azonosan és koncentrációban nem is a kivánt százalékban beérkeznek és ekkor derül ki, hogy tulajdonképpen az adott időszak szempontjából egy részük felesleges. Komoly értékű deviza fekszik festékekben, mind a vállalatoknál, mind a készletező szerveknél, ezek egyrésze idővel elöregszik és csak csökkent értékben használható, mert a hosszan tárolást nem birja ki, más részük pedig csak nyomja a népgazdasági forgóeszköz lekötöttségét anélkül, hogy Ybból bárkinek komoly haszna lenne. Ez a kérdés egyébként a programm stabilitás függvénye és valahogyan el kellene jutnunk odáig, mint a Csehszlovák szocialista köztársaság nyomókikészitő ipara, hogy mindenkor többhavi dispozició birtokában nyugodtan és stabilan dolgozhat és rendelheti meg festék és vegyszer szükségletét. Ezzel kapcsolatban oldalszámra sorolhatnánk fel tapasztalatainkat, mind a festékek, mind a kötőanyagok tekintetében is/ ilyen pl* a Helízarinbinder T*X. esete, amellyel mi a flaneláruinkat is igen jól tudtuk nyomni, helyette a most folyó időszakban kénytelenek voltunk Akkramin SLN—nel nyomni, ami azt eredményezte, hogy fianell áruink selejtszázaléka alaposan megemelkedett/ Az alapkérdés itt a forgóeszközök forgási sebességének meggyorsitása, amelynek érdekében feltétlenül helyes lenne több tervszerűség a festék és vegyszer ellátásban* Ha például a vállalat státusz problémái nem akadálvoznák meg, és emellett megfelelően lépzett vegyészmérnök állna rendelkezésünkre, akkor a népgazdaságnak sokszorosát megtakaríthatnánk műszakilag átgondolt és helyesen kialakított festék és vegyszer anyaggazdálkodás megteremtése révén. A jelenlegi kapkodás minden csak nem jó, amikor például repülőgéppel kell hozatni egyes esetekben sürgősen egy-egy festákfajtát, ez nem a helyes forgóeszköz gazdálkodás. (7 i { j I é |
