Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1973 (HU BFL XXXV.7.a/4)
1973-02-22
té . ú. . Az elmúlt 27 év fontos tapasztalata az is,hogy a kormányzópárt számára fontos,hogy a párt felé való áramlás tendenciáit mindenkor gondosan elemezze és kerüljön minden szélsőséget. A felvételnél is mindenkor az osztálypolitika elsődleges ós meghatározd. A tagfelvétel eddig is és a jövőben is egyéni elbírálás alapján történik mert pl.nem minden munkás alkalmas arra,hogy párttag legyen. A párt mindig is a minőséget tette első helyre,már a IX.kongresszus is hangsúlyozta hogy a párt ereje nem a számszerüségóben van,a X.kongresszus is megszabta, hogy milyen irányban kell,s milyen arányban a párttagfelvételt folytatni. Elmondja Kovács elvtárs,hogy 1966-70 között az évi növekedés 3,5 %-os volt,s 42.5 % volt a munkások aránya. Ekkor szűnt meg a tag jelöltség,s került előtérbe,hogy a párton kivül kell jobban felkészülni a párttagságra. A IX.kongresszus megemelte a tagfelvételi követelményeket. A X.kongrdszszus idejére a munkások aránya a pártban 38 %-ra esett vissza. S bár a felvétel üteme valamennyit csökkent,a munkások aránya visszaesett. A X.kongresszus után a tagfelvétel üteme felgyorsult évi 9,3 ‘%-ra,holott éppen a kongresszus foglalt ismételten állást,hogy nem a mennyiségre kell törekedni, s a négy évi tagfelvételi szám 75 %-át két év alatt teljesítették. Megnövekedett az ütem és ebben vannak nem kívánatos jelenségek is bár pozitiv tényezők eredményezték,de vannak ennek árnyoldalai is. Az európai testvérpártoknál minden egy-két évben sokkal következetesebben nyúltak hozzá a tagfelvételek szabályozásához mint a 60-as években,ós általában az a törekvésük,hogy elsősorban a munkásosztály soraiból kerüljenek ki a párttagok,és a minőségi összetételre törekednek. Az SzKP-ban a 60-as évek elején , 1957-ben 7,4 millió párttag volt, mostanra. 14,3 millióra nőtt meg. Ott most tagkonyvcsere folyik, mint tudják az elvtársalc - mondotta Kovács Ottó olvtárs. A Szovjetunióban a felnőtt lakosság 9 %-a párttag. Nálunk 9,9 %-a,a bolgár pártban 11 %,a lengyeleknél 10 %. Az NDK-bán természetesen egészen más a helyzet ózz 16,5 %, a román testvérpárt tagja a lakosságuk 19 %-a, de itt is 1970-ben állástfoglaltak a mérséklésre, A veszély a megnövekedett ütemben az,hogy óhatatlanul nagyobb a lehetőség is arra,hogy nem megfelelő emberek is bekerüljenek a pártba,s itt rejlik a c'olog lényege. Ha csökken a felvételi ütem már jobban ki lehet szűrni a felvételesek közül a nem megfelelőt. A munkások arányát a jelenlegi foglalkozás szerint kell érteni, eredeti foglalkozás szerint magasabb lenne as arányuk. Évről-évre csökken a számuk a pártban. Ezt csak részben indokolja az a természetes társadalmi átrétegződés,ami mindig van . A lgutóbbi népszámlálási adatok szerint as ország t lakosságából - a dolgozd lakosság 74 %-a munkás kategóriába tartozik /ipari és mezőgazd.együtt/. Ugyanakkor a pártban meg 38 %- az arányuk, s nem igaz,hogy ennek igy kell lenni,mert nagy tartalék van. A szellemi dolgozók aránya 26 %,a párton belül pedig 40 %. A párt összetétele még az ipari jellegű pártsservezetéxjiél se tükröződik megfelelően. Miben lehetne összegezni az okokat ? Egyrészt arra lehet visszavezetni, hogy évekig stagnált a munkások abszolút számának növekedése, másrészt a párttag munkások körében elég nagy az átrétegződés,több ezres nagyságrendű évenként. A pártból kikerültek között is sok a munkás, 70-ben i 68,6 %, 72-ben 72,5 %. A Politikai Bizottság és a Budapesti PB.állásfoglalása az,hogy a jövőben elsősorban a munkások soraiból kell gyarapítani a párttagok számát. Erre több lehelőség is van. Mi is kezdtük vizsgálni,a magunk dolgát - mondotta Kovács elvtárs,hogy hol lehetne előbbre lépni. j L___ 4
