Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.7.a/1)
1985-02-16
I ’ I [ - 06 -1 1 Dr.Bak József elvtárs Sokáig azon tűnődtem, hogy a pártértekezleten a vita vita-e? Valóságos vita folyik-e? Nagyon sokan mondanak véleményt, vetnek fel problémát, ismertetik munkaterületük jellegét, amihez nagyon nehéz hozzászólni és vitatkozni szinte nem is lehet. Pedig azt kell mondanom, hogy a gondokról és a problémákról kellene beszélni, mert azokon kell változtatni. Különösen nagy jelentőségűnek tartom az igazi vitát, ahol a nézetek, felfogások, sőt irányzatok ütközhetnek össze és ezekhez kellene csatlakozni, vagy elutasítani, esetleg meggyőződéssel. Különösen fontosnak tartom a vitát, ha egy-pártrendszer van és a mi viszonyaink között ennek létfontosságú a jelentősége. Lenin egy helyen a bolsevik pártnak ezt a helyzetét "keserves feladatnak" nevezte. Az is ismeretes, hogy Lenin idején milyen éles viták voltak a pártban és milyen nyíltan, például ' az akkori gazdasági reformok,a NÉP bevezetése körül. A viták annyira nyíltak voltak, hogy az úgynevezett baloldali pártellenzéknek saját lapja is volt. A valóságos vitának két követelménye van a marxizmus alapján és a szocializmus keretei között. Ez azért követelmény, rnivel a marxizmusnál racionálisabb követelményt emberi gondolkodás még nem talált ki, a szocializmus pedig igazságosabb társadalom, mint a történelem eddigi * társadalmaiban. A valóságban azonban ez nem valami tökéletes. Ezek a viták pártszerüek legyenek és valóságosak, hisz a problémákat igy lehet rendezni. í I A megvitatandó tervezethez ós javaslathoz szeretnék megjegyzést tenni. A gazdasági és társadalmi reform szellemét mások is érintették. Tulajdonképpen' itt is lehet szó a reformokkal való kapcsolatokról, mert az 1973. decemberi KB határozattal ismételten kitűzött és meghirdetett gazdaságpolitikai irányvonal /ennek más társadalompolitikai feltételeivel és következményeivel együtt/ racionális fordulatot jelent a korábbi szisztémához képest. így ennek a reform-irányvonalnak megfelelően egyes fogalmaink-, , módszereink ö gondolkodásban irracionálisaknak bizonyultak. Sokmindent újra kell végiggondolnunk, változtatnunk, végsősoron azért, hogy reformjaink most már visszafordithatatlanok legyenek. Úgy vélem, van még ellenállás a reform-politikával szemben nemcsak úgy, hogy éppen az az adott vállalat kapuja előtt megálljon. Ez látszik a havi információs jelentésekből is, de egyik-másik javaslatból is, amelyet az állásfoglalás-tervezet elutasított. A gazdasági épitőmunkánál, az életszinvonal fejezetnél az egyik pont szerint: a jövőben sokkal nagyobb mértékben tudatosítanunk kell, hogy ...a teljesítmények növelésével, a munkafegyelem javításával meg kell ’ alapozni Ugyanez az Irányelvekben úgy szerepel, hogy javítani kell a munka szervezettségét, fegyelmét, kulturáltságát, stb. Úgy vélem, hogy nem kellene már ilyen egyoldalúan, csak az agitációs, pródikációs módszerekre támaszkodni. Elismerem, hogy a munkaszervezés, a munkafegyelem is valami, de engem egyre jobban idegesít, amikor egyoldalúan csak a munkaszervezésről és a munkafegyelemről van szó. Első helyre tenném az Irányelvekben ós az állásfoglalásban is a jól működő, a világos, jól érthető érdekeltséget. Azt állítom, hogy az érdekeltség már önállóan szervező ós fegyelmező tényező. A beszámoló megállapítja, hogy a munkaerő csökkenésében a szövetkezetek is hatnak. Az elvándorlásnak több okát jelzi többek között a nagyvállalatok társadalmi presztízsének csökkenése. De nem ártott volna szólni arról, hogy a presztízsük csökkenéséről ki tehet. Talán a reform-politika, vagy a saját működési hibáik? {■ SF ft " 'ti ■ i j ■ — ——--c---I I --------____________________________________________________________________________
