Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.7.a/1)
1985-02-16
; ■ 1 \ -17 -- Nagy érdeklődést, aktivitást tapasztaltunk a vitában a gazdasági épitő munka kérdéseivel kapcsolatban. Ot évvel ezelőtt, a XII. Kongresszus nehéz, de reális döntést hozott. Uj pályára kellett állítani a népgazdaság fejlesztését, megvédve a szocializmus alapvető vívmányait, csökkenteni kellett a növekedési ütemet, megállítani az eladósodási folyamatot, helyreállítani a gazdaság egyensúlyát, biztosítani az ország fizetőképességét, közben megőrizni az életszinvonal terén elért eredményeinket, és a lehetőségek határán belül javítani az életkörülményeket. Sok taggyűlésen tették szóvá, hogy az irányelvek a valóságnál kedvezőbb képet ad a gazdaság állapotáról, eredményeiről. Jelezték azt is, hogy az emberek többsége nincs tisztában annak a legfontosabb eredményünknek a jelentőségével, hogy a program alapvető céljait sikerült teljesíteni! Es úgy sikerült, hogy számos, előre nem számított nehézséget is le kellett küzdeni, mint pl. a cserearányromlás ütemét. Az alapvető célokat sokkal kedvezőtlenebb feltételek között tudtuk teljesíteni, mint amire a tervezés időszakában számítani lehetett. Ez a teljesítés rendkívül nagy erőfeszítést kívánt! Jelenlegi helyzetünket csak ebből a szempontból szabad megítélni. Még akkor is, ha az eredményt , főleg a felhalmozás visszafogásával, a fogyasztás, a beruházások és az import csökkentésével értük el, s az igazi hatékonysági tényezők, a termékszerkezet korszerűsítése, a munka szervezettsége, a termelés gazdaságossága nem fejlődött a kívánt mértékben. E téren valóban számottevőek tennivalóink. Ahhoz, hogy a VII. ötéves terv ténylegesen a megalapozott gazdasági növekedés és fejlődés programja legy~en a gazdálkodás minőségi elemeit kell javítani: hatékonyabban, szervezettebben kell dolgozni, észszerű, takarékos gazdálkodást kell folytatni az élőmunkával, anyaggal, energiával egyaránt.- A kommunisták munkás kollektíváitól az értelmiség különböző csoportjáig egyetértettek az irányelveknek a nagyüzemek, az ott dolgozó munkásság helyével, szerepével és főleg jövőjével foglalkozó megállapításaival. A párttagság ezt politikai értékű állásfoglalásnak tartja. Többségük azt is elfogadta, hogy a munkások helyzetének javitása nem csupán elhatározás kérdése, hanem elsősorban a népgazdaság teherbíró képességének függvénye. A feltételek megteremtéséért a dolgozók többsége kész becsületes munkával jelentős részt vállalni. Ugyanakkor élesen birálták a termelőmunkát akadályozó hibákat. Sok kritika érte a gazdasági szabályzókat, hogy sokszor egyoldalú, indokolatlan előnyöket biztosítanak a kisvállalatoknak és a kisvállalkozásoknak. Szenvedélyes vitában egyöntetűen fogalmazták meg, hogy a nagyüzem a szabályozóktól nem kiváltságos helyzetet, hanem egyenlő elbírálást és feltételrendszert igényel. Nem egy helyen úgy 4 1 \jm i r t 1 ' yva> ■ ..............
