Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1980 (HU BFL XXXV.7.a/1)
1980-02-27
1 Marót.! Imre elvtárs, a Pannónia Filmstúdió igazgatója ■m—w —— m I —— tmrmmSm KJ 1 O • g’ •. ■ I Tisztelt Küldöttértekezlet! Kedve s .1 ílvtí.1 rsa k! te'ta£ta; i:':: j A Pannónia Filmstúdió dolgozói, párt-ős társadalmi szervezetei nevében köszöntőm a küldöttértekezlet valamennyi résztvevőjét ós egyben megköszönöm, hogy lehetőséget kantam a hozzászólásra. ■ Gondosan áttanulmányoztam a párt KB Kongresszusi irányelveit, a kerületi pártórtekezlet • állásfoglalás-tervezetét, a kongreszszus irányelveiről, valamint a kerületi tirtbizottság beszámolóját. Mindhárom dokumentumból megá 1 lapítható, hogy igen szülonarkuan foglalkozik művészeti életünk helyzetévé)! , időszerű kérdéseivel ós a további feladatokkal. Ezórt engedje]: meg az elvtársa.’ , hogy hozzászólásomban e témakörrel foglalkozzak, meri; úgy érzem, hogy bár keri.iletünkben nem sok művészeti intézmény van, mégis nekünk kommunistáknak nem lehet közömbös, hogy művészeti életünk, illetve annak részterületei hogyan segítik a párt politikájának megvalósítását, A művészet mint olyan, mennyiben részese tudatforma ló tevékenységünknél:. ; • A párt XI, kongresszusa miivészetpolitikai kérdésekben is megerősítette fő politikai irányvonalát, ami egyben annyit jelent, hogy kommunisták számára nem adatott meg az a lehetőség, hogy válogassunk a párt általános politikájának elemei között, mégpedig úgy, hogy jónak tartom mondjuk a gazdaságpolitikát, az oktatáspolitikát/ de rossznak a kulturális politikát. Röviden tehát vállalnunk kell a párt általános politizáljál;. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy a politika vállalása nem engedi meg egyes terül 'tel: kritikus megközelítését. Mindenekelőtt arról szeretnék szólni, hogy művészeti életünk, ez alatt én irodalmat, filmet, zenót és minden más művészeti ágai; értek, nem mentes azoktól a gondoktól, melyek társadalmunk egészére jellemzők. A kérdést úgy is megfogalmazhatnám, hogy művészetünk, rőzékenjEíe a nemzetközi társadalmi viszonyok nehézségeire, gondjaira, örömeire, s ezeket művészi színvonalon meg tudja-e fogalmazni. Egy szóval lehet válaszolni a kérdésre. Nem! Úgy érzem, hogy rrnüvózseti életünk nem tudja követni a nemzetközi, gazdasági, társadalmi viszonyaink bonyolult, sokszor válságosnak tűnő alakulását. Jogosan fogalmazta meg a XI. kongresszus elvárva az alkotóktól, hogy a "népről a népnek érthetően" mondják el mondanivalójukat. Azt hiszem, hogy az eltelt 5 esztendő o cél megvalósításában minden probléma ellenére is tud eredményeket felmutatni. En azonban nem az eredményekkel, hanem a gondokkal szeretnék itt foglalkozni. Az első ilyen gond amiről szólok, milyen az alkotók és a valóság viszonya? Úgy érzem ez az egyik leglényegesebb kérdés és engedjék meg, hogy erre egy kicsivel több időt szenteljek. á||f|! ll Éjt * L_ a _j > - 74 -
