Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság I. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1976 (HU BFL XXXV.6.a/3)

1976-06-04

I—F í ••7 -Gimnáziumainkban - a nevelők részéről - egyre többször vetődnek fel a tanulói munkafegyelem hiányosságai, s bár ebben döntő szerepet játszanak külső hatások is, egyes pedagógusok szemléletmódjában is változásra van szükség. Meg kell értetni, hogy a munkafegyelem nem veleszületett tulajdonság, hanem hosszú, tudatos nevelőmunka ered­ménye. Pedagógusaink - óvodától gimnáziumig --a fizikai dolgozó szülők gyermekeinek segítését elsősorban nevelési feladatnak tekintik. Testületeink eredményesen tesznek eleget ennek a' feladatnak. Helye­sen tervezik, értékelik a munkát, s szemléletbeli problémával is egyre kevésbé találkozni. A fizikai dolgozók gyermekeivel való fog­lalkozás differenciáltabbá, hatékonyabbá vált. Gimnáziumainkban el­terjedt az un. patronálási rendszer, mely szerint egy-egy pedagógus 2-3 munkásgyermek egész fejlődését szemmel tartja, segíti és irá­nyítja. Általánossá vált a munkásgyermekek számára szervezett kor­repetálás, szakkörökbe irányításuk, továbbtanulási előkészítő tan­folyamra való beiskolázásuk épp úgy, mint a mozgalmi munkába való bevonásuk, vagy hangverseny-, szinházbétfletekkel való ellátásuk, múzeumokba való elvitelük. S ha a pedagógusok egy része még nem is látja tisztán e tevékenység politikai jelentőségét - és elsősorban humánumból fakadó kötelességként végzi -, elmondható, hogy a ne­velők a műnkásgyermekek segítésében igen lelkiismeretes, áldozatos munkát végeznek. A pevelőmunkában kulcsszerepet töltenek be az osztályfőnökök. Túl­nyomó többségük lelkiismeretesen, eredményesen dolgozik, szép sike­reket ér el a tanulók személyiség- és az osztályok közösségformá­lásában. Gondot és nehézséget jelent, hogy az osztályfőnöki munka egyes területei kidolgozatlanok, nem egy esetbeih meghatározatlanok, s igy a megnövekedett feladatok igényes ellátása gyakran meghalad­ja az osztályfőnökök erejét. A jövőben több elvi és gyakorlati se­gítséget kell nyújtani számukra, biztosítani kell tevékenységük fokozottabb erkölcsi és anyagi elismerését; az osztályfőnöki tevé­kenységben erősíteni kell az oktató-nevelőmunka egészének integ­ráló, koordináló jellegét, nevelni szükséges az osztályfőnöki órák J g® hatékonyságát. Az elmúlt időszakban javult, korszerűsödött pedagógusaink oktató­munkája . Jelentősek azok az alapismeretek, amelyeket már az óvodá­ban elsajátíttatnak a gyermekekkel. Nagy segítséget jelentenek; ké­sőbb az első osztályban az irodalmi, matematikai , ábrázoló és kör­nyezetismereti foglalkozásokon nyújtottak, óvónőink nagy gondot fordítanak a beszédkészség kialakítására és fejlesztésére, az anya­nyelvi ismeretek átadására. Az óvoda ma már valóban képes betöl­teni iskolaelőkészitő feladatát. Az iskolák pedagógiai tervei kiemelt feladatként, jelölik meg a ta­nítási órák intenzitásának fokozását, a nevelők metodikai kultőrá­­jának fejlesztését, Pedagógusaink többségében nőtt az alkotóked, a munkájukkal szembeni igényesség, a korszerű óravezetési módsze­rek egyre eredményesebb megvalósítása. Ez a fejlődés ma még álta­lános iskoláinkban általában gyorsabb, ütemesebb, gimnáziumainkban lassabban hódítanak tért a korszerű óravezetési módszerek. Különösen az általános iskola alsótagozatán érvényesülnek egysé­gesebben, kiegyensúlyozottabban a korszerű módszerek. A tanítók - helyzetüknél fogva is - főként a komplexitásban, a tantárgyak kö­zötti integráció megteremtésében járnak előbbre. Az intézménytípusok közötti különbségek ellenére is egyértelműen hagy a fejlődés az önálló tevékenykedtetés, az egyéni, differen­ciált, illetve csoportmunka megszervezése területén. Ebben mind nagyobb szerep jut az alkalmazott munkafüzeteknek, feladatlapoknak, tanulókisérleteknek. Egyre több nevelő lexikonok, kézikönyvek,se­­j; | gédkönyvek órán való gyakoribb használatával segíti elő az önálló tanulás, az önképzés képessegének kialakítását.Tapasztalataink szerint « i—r —Y__ mmmm/

Next

/
Oldalképek
Tartalom