1986. május 21. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
146
jl fi SS ' - • wmá 11 - ... 1 tás, 56 ezer főt az oktatás-közművelődés területén foglalkoztatunk. A középtávú tervben eredetileg tervezett 5 %-os bérfejlesztési lehetőség az egyes évek tervezési utasításai alapján átlagosan 4,5 %-ra mérséklődött. A beszámolási időszak első és utolsó évének adatait figyelembevéve megállapítható, hogy a teljesített bérkiadások 40,6 %-kal emelkedtek (4.487 millió Ft-ről 6.667 millió Ft-ra), ezen belül a létszámemelkedés hatása 12,1 %, az átlagbér növekedés hatása 36,5 %. Itt figyelembe kell venni, hogy a tervezés irányelveinek változása miatt 1984-től a bérpótlék havi 310 Ft összeggel a béralap részét képezi. Ennek hatása a béremelkedésen belül 8,2 %. Fentieket is számításba véve az 1981. évi éves átlag fizetés 50.707 Ft-ról 1985-ben 67.209 Ft-ra a különféle jogcímeken kifizetett jutalommal együtt az átlagkereset 54.967 Ft-ról 73.631 Ft-ra emelkedett. Az egyes ágazatok munkaerő és bérgazdálkodására jellemző legfontosabb változások a következőkben foglalhatók össze. A tervidőszak folyamán az egészségügy területén különösebb nagy fontosságú központi bérpolitikai intézkedésekre nem került sor, kivételt képezett az, hogy 1982-ben ezen a területen is bevezették az ötnapos munkahetet és ezért a három műszakban foglalkoztatott ágymelletti dolgozók létszámának visszapótlására a központi kormányzati szervek 310 fő létszámot engedélyeztek. Az ötnapos munkahét bevezetése a többműszakos munkahelyeknél egyben viszonylagosan hátrányos helyzetet is eredményezett, mivel a folyamatosan működő fekvőbetegellátó intézményekben a szabadnapot a hétvégeken nem tudják biztosítani. 1984-ben központi intézkedés történt az egészségügyben foglalkoztatott fizikai dolgozók műszakpótlékának bevezetésére is, amely a munkaerőgazdálkodás területén kedvezően éreztette hatását. Összességében a munkaerőmozgás azonban továbbra is magas különösen az egészségügyi szakdolgozó és a fizikai, műszaki állományú dolgozó munkaköri csoportokban, mert az un. kisvállalkozások és a népgazdaság más ágazatainak elszivó hatása a magasabb bér és jövedelem miatt nagymértékben érvényesült. Ez a helyzet az egészségügyi intézményekben a tervszerű munkaerőgazdálkodást jelentősen megnehezítette. Különösen a N /f76 % tt ' < -AMM ti ’■7 ** ■'" 'Mp-—1
