1985. január 16. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
3
r' ^ i * » i. A budapesti agglomeráció társadalmi és gazdasági fejlődésének jellemzői a [ hetvenes évek elejétől l Fővárosunk és ennek övezete nemzetközi összehasonlításban is jelentős, kevés európai országra jellemző nagyságrendű agglomeráció. A népességnek és az ipari kapacitásoknak jelenleg mintegy az egynegyede, a szellemi élet intézményeinek és foglalkoztatottjainak legalább a 80%-a ebben a 44 települést magában foglaló térségben — elsősorban a fővárosban - összpontosul. E nagyarányú területi koncentráció - az előnyein kívül — számos feszültségnek is forrása. A területfejlesztés irányelveiről 1970-ben és 1971-ben, valamint a budapesti agglomeráció fejlesztéséről 1974-ben hozott határozatok alapján hosszú távon végrehajtandó feladat, hogy korlátozzák a budapesti agglomeráció extenzív gazdasági növekedését, kibontakoztassák az ipar intenzív és szelektív fejlesztését, mérsékeljék az építőipari kapacitás- hiányt, fékezzék a fővárosba irányuló bevándorlást, mérsékeljék a felhalmozódott infrastrukturális feszültségeket, csökkentsek a főváros cs az agglomerációs övezet, valamint a fővárosi kerületek között meglevő indokolatlan ellátottságbeli különbségeket és javítsák a két tanács közötti együttműködést. Az 1970-cs évtized elejétől az agglomeráció döntően a kijelölt irányokban fejlődött. Az agglomeráció gazdasági fejlődésének extenzív jellegét fokozatosan az intenzív jelleg váltotta fel, a vidéki fejlődés eredményeként Budapestnek a foglalkoztatásban betöltött szerepe, gazdasági súlya viszonylagosan csökkent, s a vidékről ide irányuló népességbe* vándorlásnak az üteme lassult. A régebbi infrastrukturális feszültségeknek, főként a mennyiségi hiányoknak a mérséklésében nagyarányú előrehaladás történt, s ezt a főváros és az övezet központi, illetőleg megyei eszközökből való kiemelt, kedvezményezett fejlesztése, az övezetben pedig a tár- l sadalmi összefogás is előmozdította. A főváros és az övezet infrastruktúra-állománya nagymértékben bővült. Mégis maradtak az ellátásban feszültségek, sőt bizonyos területeken újabbak is keletkeztek. Az ellátottság gyorsabb javulását Budapesten tartósan hátráltatta a megvalósítás kellő föltételeinek hiánya, az övezetben pedig a népességnek nagyarányú bevándorlása. i A budapesti agglomeráció fejlődése révén nagymértékben arányosabb lett az ország tc- ? rületi fejlődése. 1. Az 1970-es évtizedben mérséklődött a népesség bevándorlása a budapesti agglomerá- j cióba. Fővárosunk népességének növekedése, a betelepülési korlátozás, az ország kiegyenlítettebb fejlesztése és a bevándorlások mérséklődése miatt az előző évtizedének mintegy a negyedére (60 ezer emberre) csökkent. A főváros népessége 1983-ban elérte a maximumát (2064 ezer fő). Az időszak középső éveiben mutatkozó átmeneti természetes szaporodást 197S-tól újra fogyás váltotta fel, s ezt 1983-ban a bevándorlási nyereség még éppen pótolta. 1984-ben csökkenni kezdett a főváros népessége. Az 1970-1980. közötti években a 1 népességnek mintegy 3 százalékos növekedésén belül, számottevően módosult az életkor szerinti szerkezet. A népesedési csúcs hatására a 0—14 éves korsztálynak a lélekszái fo i
