1985. január 16. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
4
I I i \ 2 * 111a 30 százalékkal, a munkaképes koron túliaké pedig csaknem 9 százalékkal lett nagyobb. Egyszersmind a munkaképes korfuiknak a száma több mint 5 százalékkal csökkent. A hetvenes évtizedben az övezet népessége — miközben a természetes szaporodás és a bevándorlás lassuló ütemű volt - az országos átlagnál továbbra is gyorsabban, csaknem 70 ezer emberrel (348 ezerről 415 ezerre) szaporodott. Ezen belül leggyorsabban (40 százalékkal) a 0—14 éves korosztály gyarapodott, és - Budapesttől eltérően — 15 százalékkal nőtt a munkaképes korosztályba tartozó népesség száma is. Ezek az irányzatok sokban eltérnek az országostól, s azt jelzik, hogy az életkor szerinti szerkezet megváltozása és az abból adódó infrastrukturális szükségletek az övezetet az átlagosnál jóval erőteljesebben érintették. Az elmúlt három évben az övezet népessége további 9 ezer emberrel szaporodott és elérte a 424 ezer főt. Fővárosunk munkaerőhelyzetére tartósan jellemző volt, hogy a kínálatot meghaladta a munkaerő-kereslet. A hiány elsősorban a fizikai — különösen a több műszakban, kedvezőtlen munkakörülmények között, nagyüzemi munkahelyeken, a közlekedésben, az egészségügyben, az oktatásban és az élelmiszer-kereskedelemben — dolgozók körében vált jellemzővé. A főváros munkaerő-ellátása érdekében az évtized derekától a több mint 150 - többségében Pest megyei - települést magában foglaló napi munkaerővonzási körzetben korlátozni kellett az iparfejlesztést és ipartelepítést. A fővárosba naponta érkező ingázóknak a száma (205 ezer fő) az évtized során nem változott, ezen belül az övezetből bejáróknak a száma 101-ről 108 ezerre növekedett. 2. A termelőágazatok fejlődését az jellemzi, hogy a budapesti /párban foglalkoztatottaknak a száma 1970—1983 között az országosnál nagyobb arányban, mintegy 240 ezerrel (41 százalékkal) csökkent. A budapesti székhelyű vállalatok számos tevékenységet vidékre telepítettek, illetőleg pótlólagos munkaerő-szükségletüket vidéki telephelyeken elégítették ki, s folytatódtak - lassuló ütemben - a központilag támogatott ipar- kitelepítések is. A budapesti iparban foglalkoztatottaknak egy része — az agglomeráción belül — más ágazatokban helyezkedett el. A Budapestre települt iparnak az aránya a hetvenes évtizedben az ország iparában foglalkoztatott létszám alapján 34-ről 24 százalékra, az állóeszközök bruttó értékét tekintve 28-ról 22 százalékra csökkent. Az iparirányításnak Budapestre való összponto- * sulása azonban továbbra is jellemző maradt. Az ipar szerkezete - elsősorban a központi fejlesztési programok és a felújítások eredményeként - korszerűbbé vált. Továbbra is meghatározó (90 százalékos) arányt képvisel a feldolgozó ipar; ezen belül a leglendületesebben a műszer-, a gyógyszer- és a híradástechnikai ipar, valamint a villamosgép- és készülékgyártás fejlődött. Az övezet ipara a hetvenes évtizedben legfőképp extenzív módon fejlődött, s új ipari üzemek is létrejöttek, illetőleg a régebbiek kibővültek. Az övezetben az ipari állóeszköz-állomány a fővárosi üzemek átlagához viszonyítva kevésbé avult, a feldolgozó iparban a termelési értéknek és az állóeszközöknek az aránya alapján meghatározó mértékű a kőolaj-feldolgozás, a gép- és a villamosencrgia-ipar, l fi 1
