1983. március 16. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
247
rr » » Ugyanakkor szükséges kialakítani és megjelölni az ésszerű város- gazdálkodás által megkövetelt kivételeket, és meghatározni, melyek azok az indokok, amelyek az eladástól elzárkózást megalapozzák. I. 2ÉiiÍ2x_i2^®í§®áS®i Mindenek előtt rögziteni szeretnénk az állami ingatlanok eladásánál azt a fővárosi célkitűzést; értékesíteni csak a lakosság kezdeményezése alapján kivánunk, s feladatunknak azt tartjuk, hogy a lakosság kellően informált legyen: hol és milyen feltételekkel vásárolhatja meg a lakást, s megfelelő információval ösztönözzük - főként a kevesebb lakásszámot tartalmazó - ingatlanok megvásárlására. A kerületi ingatlankezelő vállalatokhoz és az Ingatlankezelési és Épitési Főigazgatósághoz beérkező kérelmekből ugyanis tapasztalható, hogy a lakosság egy része nagyobb mértékben kiván élni a vételi jogával, mint eddig tette, s mint arra eddig lehetősége adott volt. Ennek oka: a lakbérek emelkedésével csökken a lakbérdotáció utján a bérlő részére nyújtott társadalmi juttatás mértéke, s a lakásbérletre vonatkozó jogszabályi rendelkezések módositása folytán tovább nőttek, illetve nőnek a bérlők fenntartási terhei, /pl. a berendezési tárgyak felujitása, cseréje/ Élni kiván a lakosság vételi jogával azért is, mert a tulajdonjog a használat jogán túl a lakás rendelkezési jogát is megszerzi, s igy képes biztositani az őt követő generáció lakáshelyzetének megoldását is. Érdeklődést mutat a lakosság egy része a vétel iránt azért is, mert kedvező vételáron vásárolhatja meg a lakást, s ezt j? 4 3- ^- 2 I . to '
