1982. április 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
58
ll l I I *- 4 A vállalati munkaerő-gazdálkodásból az a következtetés vonható le, hogy ösz- szességében a fővárosban a mennyiségi munkaerő-hiány nem tekinthető jellemzőnek. A feszültség alapvető oka, hogy a meglévő munkaerőt - a gazdaság egészét tekintve - nem ott és nem olyan hatékonysággal foglalkoztatják, ami a követelményeknek megfelelne. Egyes munkaterületeken, foglalkozásokban azonban - a különböző mértékű és hatású munkáltatói intézkedések mellett is - tényleges munkaerő-ellátási gondok vannak, ami a valóságosnál szélesebb körben tartja fenn a munkaerő-hiány pszichózist. Ez a jelenség jelentősen közrejátszik a nem megfelelő munkamorálban, az alacsonyabb hatékonyságú foglalkoztatásban, a feladatok elmaradását munkaerő-hiányra visszavezető hivatkozásokban. A tervidőszak első évében folytatódott a főváros ágazati, foglalkozási szerkezetének módosulása. Az ipar létszáma a korábbi éveknél mérsékeltebben, de 19 ezerrel tovább csökkent; az építőipar vesztesége 4-5 ezer. A tercier szektorban érzékelhetően csak az oktatás és az egészségügy létszáma nőtt, a többi ágazatban általában csak a korábbi csökkenés üteme mérséklődött. A mezőgazdaság - melléküzemági tevékenység - mintegy 10 ezres további létszámfejlesztést valósított meg. Bővült a magánszektor létszáma, elsősorban a kereskedelemben és az iparban. A munkába lépő ifjúság iskolai, szakmai szintje jelentősen magasabb, mint a nyugdíjba kerülők képzettségi összetétele volt. A nem fizikai munkakörök utánpótlási és bővítési lehetősége ennek következtében kedvező, és a tényleges kereslet miatt meg is valósul. A tercier szektor - különösen a nem anyagi ágak - fejlesztése indokolja a nem fizikai munkakörökben az arányok növekedését, a foglalkozási szerkezetben végbement változások annyiban okoznak feszültséget, hogy ezekkel J párhuzamosan fizikai munkakörökben a ki nem elégíthető igények fokozódnak. Az anyagmozgatásban, szállításban lekötött munkaerő változatlanul jelentős, a gépesítéssel történő kiváltásuk üteme lassú. ■ , Az ágazatok, foglalkozások közötti átáramlást jelentősen befolyásolja az egyes tevékenységek, munkáltatók közötti jövedelem eltérés, a munkakörülmények, a müszakszám, a munka intenzitás különbözősége. Jellemző azonban, hogy a dolgozók egy része a közgazdasági és munkáltatói követelmény oldaláréi "lazábban sza-' bályozott" területekre áramlik át. Az V. ötéves tervidőszakban például az állami ipar bérfejlesztése az anyagi ágakéval lényegében megegyezett, a jelentős létszám- csökkenést ez azonban nem tudta befolyásolni. Az építőiparban az anyagi ágak között j y
