1982. április 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
59
L ‘-^ ÍB 3-i li * ; KI ■- '5 ■ ' - B mM m I (mezőgazdaság nélkül) évek óta a legmagasabb az egy főre jutó havi átlagkereset és a bérnövekedés is az átlaghoz közeli, a létszámfogyás ennek ellenére bekövetkezett. Egyes vállalatoknál ez a jelenség még szembetűnőbb: pl: 1975- 1980. között a Ganz Mávagban 40,5 %-os átlagkereset-növekedés mellett 22 %-os létszámcsökkenés, a Középületépitő Vállalatnál 38,2 %-os keresetnövekedés és 10 %-os, a Budapesti ZÖLDÉRT-nél 34 %-os keresetnövekedés és 17 %-os létszám- fogyás volt. A kötöttebb körülmények között, a teljesitmény-követelményekkel jobban szabályozott munkaterületeken és a kedvezőtlenebb munkarendben dolgozók körében a bérfejlődés jelentősen vészit létszámmegtartó szerepéből. ! A dinamikus - az elmúlt 5-6 évben 100 % feletti - létszámbővítést elérő mezőgazdaságban, illetve azok melléküzemágaiban az átlagkeresetekről, azok növekedéséről csak célvizsgálatok útján vannak információk. E szerint pl. az építőipari tevékenységeken 1980-ban a havi átlagkereset 22 %-kal haladta meg az állami éa 35 %-kal a tanácsi építőipari átlagkereseteket. A többi ágazathoz mért kiugró jövedelmet - amelyet a döntően szabadáras formába tartozó munkafajták tesznek lehetővé -, valamint a kevésbé ellenőrzött tevékenység magyarázza létszámfejlesztésük eddigi mértékét és jelzi annak további lehetőségét. (A melléküzemágak 55 %-a építőipari, 22 %-a szolgáltatási, 16 %-a ipari, 3 %-a kereskedelmi, 4 %-a egyéb tevékenységet végez.) A főváros nem megfelelő háttéripara, a fennálló ipari, szolgáltatási, építőipari kapacitáshiány magas szinten tartja a melléküzemági tevékenység iránti keresletet. Ezt a megállapítást támasztják alá Í a Munkaügyi Főosztály által az elmúlt évben végzett vizsgálatok tapasztalatai is. Ezek szerint az egyik legnagyobb megrendelő a tanácsi gazdaság, amely 1979. január 1 . - 1980. június 30. között 170 mgtsz-el több mint 2,8 milliárd forint értékben kötött szerződést a legkülönbözőbb munkák elvégzésére. E szervezetek tevékenységének zöme azonban a fővárosban nem jelent tényleges kapacitásbővítést, mivel mintegy 90 %-ban más, többségében hasonló tevékenységet végző ágazatokból "átáram- ló" budapesti, vagy közvetlen környéken lakókat foglalkoztatnak. Ezzel a folyamattal a fővárosi munkáltatóknak a továbbiakban is számolni kell. Ebben a "verseny- ft ben" változást adminisztratív intézkedés (amelyet a vállalatok egy része felvet ) nem, csak a gazdasági szabályozás azonos feltételeket teremtő módositása hozhat. A különböző kisszervezetekkel kapcsolatban a vállalatok részéről egyelőre még tartózkodás tapasztalható, inkább kedvezőtlen hatásától tartanak, és úgy vé- • lik, hogy ez tőlük további, elsősorban kvalifikált munkaerőt von el. 1982. március J V ' " “ " w ...... • • ■ «w—■ --y
