1980. június 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
39
A textilruházati ipar termelése az ágazati és szövetkezeti iparban egyaránt fejlődik, sor kerül a szövetkezetek reális koncentrálására, fejlesztésére. A bútoripar, miután jelentős hagyományokkal rendelkezik e térségben és az exportban egyik legérdekeltebb szakágazat, így a termelés fejlesztése indokolt. A papíriparban az egységek korszerűsítése folyamatosan megvalósul, a termelés évi növekedése egyenletesen alakul. A nyomdaipari termelés az egyre növekvő igények kielégítése érdekében dinamikusan fejlődik. Az ezredfordulóig - elsősorban a munkaerőcsökkenés miatt - főként textilipari vállalatok gyáregységei számolhatók fel. Az exportcsökkenés, a széleskörű nemzetközi együttműködés következtében mérséklődő termelés hatására felszabaduló telephelyek, gyáregységek más célú, esetleg ágazaton kívüli hasznosítása előirányozható. A fővárosban működő élelmiszeripari üzemek egy jelentős részének (konzerv, szesz és boripar) célszerű telepítési helye a mezőgazdasági termelő terület. A meglévő üzemek - tekintettel a nagy állóeszköz állományra - városellátó funkciójuk miatt a területen maradnak, de a továbbiakban csak a gépi korszerűsítés és létszámmegtakarítással járó beruházások engedélyezhetők. A városrendezés útjába álló üzemek felszámolása és kitelepítése indokolt, új gyárak, telephelyek létesítését nem lehet célul kitűzni. A húsipar kapacitása szinten marad, a lakossági igények kielégítése érdekében a budapesti vágóhidak termelésére a távlatban is szükség van. Jelentősen bővíteni kell a hűtő—tároló kapacitást. A tejipar fővárost ellátó szerepéből következően a fokozódó igények függvényében növeli kapacitását, melynek során a termelés koncentrálását és szakosítását a technológiai berendezések dinamikus szintentartása mellett kell biztosítani. A tartósítóipar meglévő gyáregységeiben a termelési profil elsősorban Budapest és környéke ellátási igényeit elégíti ki. A hűtőipar a térségben működő gyáregységeinél csak olyan fejlesztéseket tervez, amelyek az agglomerációs övezet jobb élelmiszerellátását és élelmiszerkereskedelmi forgalmazását közvetlenül elősegítik. A malomipar a fővárosi igényeket nem tudja kielégíteni. Az agglomerációs övezeten kivül űj nagykapacitású malom létesítése válik szükségessé. Az édességgyártó ipar e térségben lévő gyáregységei az országos termelés közel 65%—át biztosítják. A tovább növekvő fogyasztói igények miatt az üzemek termelésére hosszútávon is szükség van. A söripar távlatban is jelentős szerepet tölt be a helyi ellátásban. A VI. ötéves tervidőszakban előtérbe kerül a budapesti söripar teljes rekonstrukciójának végrehajtása. 1985-ig az agglomerációban lévő hét kirendeltség megszűnik, tevékenységét két újonnan megépülő nagykapacitású telephelyre helyezik át. I Építőanyag ipar Az épitöanyagipari üzemek jelentős része környezetre káros hatású. Ezen túlmenően a városfejlődés útjában lévő telephelyek felszámolása indokolt. Az építőanyagipar fejlesztésénél továbbra is meghatározó szempont, hogy a térségben a termelőhelyek száma és a foglalkoztatottak létszáma csökkenjen, a tovább üzemelő telephelyek technikai színvonala emelkedjen. A budapesti agglomeráció építőanyagiparának 2000-ig terjedő fejlesztési célkitűzései arra irányulnak, hogy a megmaradó termelőhelyeken a munkakörülmények javuljanak, az anyag és termékmozgatás korszerűsödjön. A szénhidrogén energiahordozókra történő áttérés következtében jelentős mértékben mérséklődjön a környezetszenynyezés. A szállításigényes szakágazatokban (tégla- és cserépipar, betonelemgyártóipar, kavicsipar) olyan kapacitások maradjanak meg, illetve kerüljenek fejlesztésre, amelyek a távolsági szállítások jelentősebb növekedése nélkül biztosítják a térség építési feladatainak építőanyagokkal történő gazdaságos és zavartalan kielégítését. A budapesti agglomeráció igényén felüli betonelemgyártás fejlesztése nem indokolt. A fővárosban az olyan építőanyagipari ágaknak, amelyeknek vidéken hagyományuk és termelőbázisuk van (üveg- és kerámiaipar) a gépi korszerűsítésen a túlmenő fejlesztése nem kívánatos. Az építőanyagipar hosszútávon reálisan számol a termelésbővítésnek munkaerőellátási, környezetvédelmi és város- ! rendezési korlátaival.
