1980. június 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
24
r : n I A Fest megyei Tanács álláspontja: Az országos településhálózat fejlesztési koncepció és a Pest megyei településhálózati fejlesztési terv felülvizsgálata folyamatban van, annak eddigi eredményei azt bizonyítják, hogy az 1971-ben jóváhagyott megyei településhálózat fejlesztési terv általában ma is helytálló, abban lényeges változtatások nem indokoltak. A felülvizsgálattól olyan új szempontok, változtatások nem várhatók, amelyek lényegbevágóan befolyásolhatnák az agglomeráció fejlesztési koncepciójának megváltoztatását. El kell érni, hogy a főváros hosszútávon se fejlődjék megalopolisszá, területe és népessége az agglomerációs övezethez tartozó települések közigazgatási átcsatolásával ne növekedjék és meg kell akadályozni a főváros és a határos övezeti települések fizikai összeépülését. A közigazgatási határok esetleges módosítása csak a funkciók ésszerű kiszolgálását, így a lakásépítési terület, zöld- és védőüvezet stb. létesítését segítheti elő. Az agglomerációs gyűrű kiterjedése a főváros és az övezeti települések tényleges vonzásviszonyainak megfelelően a későbbiekben módosulhat, ennek vizsgálatát azonban a hosszútávú tervezés későbbi szakaszaiban lehetséges végrehajtani. A jelenlegi koncepció kidolgozásának számításait egységesen a 43 település, vagyis az agglomerációs övezet jóváhagyott térségére végeztük el. (Megjegyezzük, hogy jelenleg ellentmondás van az agglomerációs övezet - 43 település - és a főváros napi munkaerővonzási körzete - 134 település - között.) • A térség lakossága az elmúlt 30 év alatt 700 ezer fővel 2,5 millióra nőtt, amely az országos népességgyarapodás felét teszi ki. A népesség növekedéséből félmillió jutott az ez idő szerint mintegy 2,1 millió lakosú Budapestre, mig az óvezet lakossága - amelynek jelenlegi szintje több mint 0,4 millió - megkétszereződött, a továbbiakban azonban a népességnövekedés üteme fokozatosan csökken. ■ A népesség koncentrációjához kepest az infrastruktúra fejlődése e térségben az elmúlt három évtizedben sem érte el a kívánatos mértéket. Az indokolt igények és az ellátó kapacitások között jelentős mértékű feszültségek jöttek létre, ezért az agglomeráció népességének ellátottsági színvonala több vonatkozásban nem éri el az ország községeinek átlagát sem. Ez a tény számottevően növeli a fővárosra nehezedő terheket. A népesség koncentrálódásának oka mindenekelőtt az ipar gyors fejlődése volt. A főváros és környéke a feldolgozó- ipar számára igen kedvező körülményeket biztosított és ez a körülmény magas munkaerő igénnyel lépett fel. A budapesti agglomeráció gyors fejlődésével, az ipar növekedésével a lakosságot és az ipart egyaránt kiszolgáló infrastruktúra nem tudott lépést tartani. Különösen a lakásellátottság, a közművek és a lakosság alapfokú ellátását biztosító intézményhálózat terén mutatkoznak gondok. A főváros és az agglomerációs övezet lakásellátottsága az országos átlag alatt maradt, jelenleg az országos 115 családdal szemben az agglomeráció területén közel 130 család jut 100 lakott lakásra. A főváros elavult közműhálózatában egyre több a meghibásodás, nem kielégítő az agglomerációs övezetnek és a főváros külső kerületeinek közműves vízzel és szennyvízcsatornával való ellátottsága. A budapesti agglomerációban koncentrálódik az ország közúti forgalmának 25%-a, az autóbusz és tehergépkocsi forgalom 30%-a, a személygépkocsi forgalom közel 50%-a. A helyi közlekedés színvonala olyan mértékű, hogy csúcs- forgalom idején a forgalom csak a legnehezebb körülmények között bonyolítható. A budapesti agglomeráción belül számos ellentmondás és feszültség alakult ki. Ezek a népesség és a munkaerőforrás, az infrastrukturális háttér, az ipar és mezőgazdaság fejlesztése, a szellemi élet túlzott koncentrációja, valamint a főváros és az övezet közötti feszültségek köré csoportosulnak, főbb probléma körei a következők:- A budapesti agglomeráció népessége hosszútávon kifejezetten csökken, oka a természetes szaporodás és bevándorlás mérséklődő üteme, mely egyben a népesség kedvezőtlen korstruktúráját eredményezi. Ebből következően a Budapesten prognosztizált munkaerőforrás nem elégíti ki az ipar és a tercier ágazatok munkaerő szükségletét. A Budapestre ingázás elmúlt években bekövetkezett csökkenésének folytatódásával a további tervidőszakokban is számolni kell.- A munkaerőforrás szűkülése miatt csökken az ipari kapacitások kihasználásának foka, nem biztosítható a tercier ágazatok reális munkaerő igénye. V
