1979. július 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
228
- 22 nem vagyok elégedett. Ez nem tiszta ügy, az viszont biztos, hogy olyan nehézségekkel küzd Budapest, amelyeknek önmaguk% bán táppénzemelő hatásuk lehet. Nekünk legalább annyira jato vitanunk kell a feltételeket, mint ahogy az ma már a megyei városok szintjén biztositva van. Azt viszont nyugodt lelkiismerettel mondom, hogy megyei városaink jelentős részének az egészségügyi hálózata jobb feltételek között működik, mint amilyenekkel Budapest egészében mi küszködni vagyunk kényteti* lenek. Elnök: Én annyi mindent hallok, de eddig csak egyetlen kézzelfogható dolog van, a statisztika, ■ amely egyértelműen mutatja a romlást. A többi általános magyarázat. Lehet, meg nem lehet, talán lehet, meg nem tudjuk. Egy tény van előttünk, a statisztika, amely valóban kimutat«, ja a romlást. Sajnos számomra ezek a magyarázatok nem voltak meggyőzők. ti , A vállalatoknál például még az átlagnál is roszszabb a helyzet. Megnéztem, amit Najzer elvtárs emlitett. Pontosan azokban a kerületekben, ahol nincs kórház, a legjobb a helyzet. Ilyen a VII., a XVIII., a XV. kerület. Ezekben a ti legjobb a helyzet. Olyan nagy eltérések vannak a statisztikai ti s számokban, hogy annak valamilyen konkrét indoka kell hogy ■ legyen. Hogy az egyik helyen miért 98 %, a másikon miért 117, azt nem lehet tudni. Azt nem mondhatjuk, hogy abban a kerületben betegebb lakosság lakik. Ez nagyon sok pénzébe kerül \ a népgazdaságnak, és emellett nem lehet úgy elmenni, hogy leirjuk, hogy tudomásul vettük, ami van. Ezt nem lehet tudomásul venni. L_-------------------------------------------------------£ ■■ in mmmmrn
